Bevezető
2019–2020-ban került sor két, a Temesvár–Gyárváros Millenniumi Plébániatemplomban (épült 1896–1901.) őrzött bánsági, történelmi egyesületi zászló, a Temesvár–gyárvárosi Katolikus Legényegylet zászlajának (1896, 1897) és a Temesvári Ruhakészítők zászlajának és zászlószalagjának (1895) konzerválására, melyhez a budapesti székhelyű Nemzetstratégiai Kutatóintézet nyújtott támogatást. A világjárvány okán elrendelt utazási korlátozások miatt a zászlók az elmúlt két évet a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban töltötték.
Mindkét zászló és a zászlószalag a 19. század végén, a dualizmus kori Temesváron készült. A Katolikus Legényegylet a kézműves és iparos ifjúság egyesülete volt, célul az ifjak vallási, szakmai, családi és társadalmi életre történő felkészítését tűzte ki. Ez az egyesület eredetileg egy német alapítású mozgalomból nőtte ki magát, melynek vezetője Adolf Kolping volt. Ő alapította az első Katolikus Legényegyletet Kölnben 1849-ben. Ezt számos alapítás követte szerte Európában. Temesváron 1859-ben alakult meg a Katolikus Legényegylet Katholischer Gesellenverein Temeswar néven, ekkoriban tagjai legnagyobbrészt német nemzetiségűek voltak. A Legényegylet 1896-ban alakult újjá immár Temesvár-gyarvarosi rom. kath.  Legenyegyletként, ekkor már többségében magyar nemzetiségű tagokkal. A Legényegylet új épületének házszentelésére 1897. január 6-án került sor. A Belügyi Közlöny – a Belügyminisztérium havonta kétszer megjelenő lapja – 1897. január 15-ei számában közölte, hogy a Temesvár-gyárvárosi rom. kat. Legényegylet egyesületi alapszabályát bejegyezték. 1898-ban az összes egyesület közt – ebben az évben 71 egyesület működött a városban (és további 15 temetkezési és betegsegélyező egylet) – a legnagyobb taglétszámmal, több mint 400 fővel a Temesvár–Gyárvárosi római Katolikus Legényegylet működött. Az egyesület az 1924. évi újralapításakor már feltehetően nem az 1897-ben készített zászlót használta, feltételezhető, hogy a Temesvár–Gyárváros Millenniumi Plébániatemplomba a 1920-as évek elején került.
A másik egyesületi zászló hajdan a temesvári ruhakészítők tulajdonában állt. Egy 1816-os céhpecsét igazolja, hogy működött ruhakészítők céhe Temesváron a 19. század elején. Miután az 1872. évi VIII. tc. felszámolta fel a céhszervezetet a Magyar Királyságban, a Temesvári Ruhakészítők céhe – a többi céhszervezethez hasonlóan – ipartársulatként működött tovább. Az egyesületek alapítási dátumát nem tudjuk minden esetben pontosan meghatározni, a rendelkezésre álló források sokszor eltérően nyilatkoznak, legtöbbször azt az évet közlik, amikor az egyesület alapszabályát, akár már a módosított alapszabályát, jóváhagyták, illetve hivatalosan bejegyezték. Bejegyzett egyesületi alapszabályaik szerint 1883-ban alakult meg a Temesvári Szabó Ipartársulat, valamint 1894-ben a Temesvári Szabók Szakönképző Egylete. A Temesvári Ruhakészítők zászlaja a két egyesület valamelyikéhez tartozhatott.

A zászlók és zászlószalag leírása
Temesvár–gyárvárosi Katolikus Legényegylet zászlója (1896, 1897)
A kétlapos zászló egyik oldala fehér színű selyemből, a másik oldala piros–fehér–zöld színű selyemből, pamut- és lenszövet béléssel készült. Mindkét oldala fémfonallal, selyemfonallal hímzett, középen aranyszínű szövött szalaggal keretezett, rátéthímzéssel díszített. Az alakok domború hímzéssel, papír-alátöltéssel készültek. A fehér oldalon a „Szt. József egyletünk védőszentje. Könyörögj érettünk!” felirat, valamint az „alap:” szó és az „1896”-os dátum olvasható – utalva az újraalapítás évére. A középső applikált részen Szent József, a mesteremberek védőszentjének alakja látható a gyermek Jézussal. A zászló másik, magyar nemzeti színű felén az egyesület neve, jelmondata és egy évszám olvasható „Isten áldja a tisztes ipart! Temesvár-gyárvárosi Kath. legényegylet, 1897. jún. 7.”. A medálián Jézus Krisztus megáld egy mesterembert. Az utóbbi dátum feltehetően a zászló adományozásának napjára utal.

A Temesvári Ruhakészítők zászlója és zászlószalagja (1895)
A zászló anyaga bársony, bélése pamut- és lenszövet. Mindkét oldala fémfonallal, selyemfonallal hímzett, középen aranyszínű, szövött szalaggal keretezett, rátéthímzéssel díszített. Az alakok domború hímzéssel, papíralátöltéssel készültek. Egyik oldalán a „A Temesvári Ruhakészítők” felirat olvasható, a középrészen az applikált medália a Szent Koronát ábrázolja – témájában is utalva arra, hogy a zászló a Millennium idején készült –, alatta két, aranyszínű fémfonallal hímzett babérág látható. A másik oldalon, a középső applikált részen Keresztelő Szent János, a szabók, szűcsök, vargák védőszentje látható, ahogy megkereszteli Jézust. A középrészt az 1895-ös évszám keretezi.
A zászlószalag két részből szabott, pamut- és lenszövettel bélelt, selyemből készült. Felső részét masnira kialakított szalag, valamint applikált, domború, fémfonalas hímzés díszíti. Széleit sodrott zsinór keretezi. Alsó, íves részét fémfonalas rojtpaszomány zárja. A szalagokon fémfonalas hímzéssel készült felirat olvasható az adományozó nevével, és az adományozás évével: „Klemm Julianna 1895”, „A Temesvári Ruhakészítők”.

Konzerválás
A zászlók konzerválását, alaprestaurálását Kágerné Juhász Andrea textil- és bőrrestaurátor végezte. A restaurálási munkálatok időtartama nyolc hónapot tett ki. A munkálatokat megelőzően mindhárom tárgy igen rossz fizikai állapotban volt. Alapszöveteik kifakultak, szakadozottak, nagymértékben hiányosak és erősen szennyezettek voltak, anyagaik érintésre foszlottak és törtek.
A konzerválási munkafolyamat első állomásaként sor került a zászlólapok részleges szétválasztására. Ez nem érintette a hímzett középrészeket, és a hímzett részekkel összedolgozott bélést. Ez után megtörtént a szövetek portalanítása, a lazán kötődő felületi szennyeződések eltávolítása tüllhálón keresztül kézi porszívó segítségével. A vizes tisztítást megelőző színlevérzési próba eredménye azt mutatta, hogy a lágyvizes permetezés és a mosószeres oldatba történő merítés módszerét csak a zászlószalag esetében lehet alkalmazni, a zászlólapok anyagainak színezékei a legkisebb nedvesség hatására is oldódtak. Így a zászlólapok tisztítása többszöri, tisztítóoldatos tamponálás alkalmazásával történt. A tisztítóoldat alkohol és víz, illetve benzin és víz 1: 3 arányú keverékéből készült.
A textíliák szárítása síkban, üveglappal ellensúlyozva és kitűzve történt. Ily módon vált lehetségessé a deformálódások korrigálása, csökkentése; az erős gyűrődések és ráncok kisimítása.
A tisztítást a varrókonzerválás követte, mely során a meggyengült és hiányos részeket megfelelő textillel (pamut- és selyemszövet) támasztotta alá, illetve pótolta a restaurátorművész, Kágerné Juhász Andrea, annak érdekében, hogy erősítse a zászlólapokat alkotó gyenge selyem- és bársonytextíliák megtartását. Ezután következett a szakadozott szövetszélek levarrása, és a sérült területek varrással történő megerősítése. A gyenge, töredezett selyem- és bársonyszövetek állapota csak a legszükségesebb, minimális, a törésvonalak mentén futó apró öltéseket engedte meg, a lebegő vetülékfonalak átfogó öltéssel voltak rögzíthetők. Mindkét zászló esetében a hímzett középrészre tervezett varrókonzerválástól el kellett tekinteni, mivel a textilek, a hímzések és a papíralátöltés nagyon gyengék voltak, és az idők során megkeményedtek a készítés során alkalmazott ragasztó, illetve keményítőanyagtól. Emiatt anyaguk tűszúrás hatására is továbbhasadt.
Végezetül az alapszövetekre – a zászlók egészén, beleértve a középrészeket is – áttetsző selyemkreplinből készült védőréteg került. Ezeket a motívumok körvonala mentén apró tűzőöltéssel lehetett rögzíteni.
A konzerválás eredményeként mára a zászlók jó fizikai állapotban vannak. Fektetve, kiterítve tárolhatók és szállíthatók. Hosszú távú tárolásukhoz és kiállításukhoz megfelelő klimatikus viszonyok (20-22oC hőmérséklet, 50-55%-os páratartalom, UV- és az IR-sugárzások elleni megfelelő védelem) biztosítása szükséges, valamint legfeljebb 50 lux megvilágítás javasolt.

Irodalom és források
A Katolikus Legényegylet 1859-ben használt nevét, az 1897-es, újraalapítást követő házszentelés időpontját, az 1924. évi újralapítás időpontját, valamint az egyes korszakokban a tagok nemzetiségére vonatkozó információkat Eduard Dobre saját, még nem publikált kutatási eredményeiből bocsátotta rendelkezésemre. Ez úton is köszönöm neki!
Balla Loránd: Temesvár egyesületei a dualizmus korában, különös tekintettel a regionális identitást előmozdító egyesületekre, Doktori értekezés, ELTE BTK, Budapest, 2017., p. 41., 42., 264., 269., 270.
Belügyi Közlöny, 1897., 2. szám (január 15.), p. 72–73.
Berkeszi István dr.: Temesvár szabad királyi város kis monographiája, Melléklet az „Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny XXXIII. évf. 36. számához, Temesvár kerületi tanári kör, Temesvár, 1900., p. 68., 103.
Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai, Temesvár, ipar, kereskedelem, hitelügy és forgalom/ A czéhek (írta Lendvai Jenő), 1914., p. 267. arcanum.com
Kágerné Juhász Andrea és Kralovánszky Mária: A Temesvár–gyárvárosi történelmi zászlók konzerválási dokumentációja. Kézirat. Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Budapest, 2020.
Lexikon.katolikus.hu „Katolikus Legényegylet”
Paládi-Kovács Attila (szerk.): Magyar Néprajz, VIII. kötet: Társadalom. A céhrendszer felbomlása és a kisipar jogviszonyainak átalakulása, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988–2002. arcanum.com
Romkat.ro 2021. „Kolping, ahol családra lelhetünk” december 12. Elérés: https://romkat.ro/2021/12/12/kolping-ahol-csaladra-lelhetunk/ (Letöltés ideje: 2022. augusztus 30.)
Vasárnapi Ujság, 1901., 48. évf. 43. szám., p. 692.

Ress Boglárka történész
Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Budapest