Az 1772-es esztendő húsvétját követő keddi nap – akkor április 21-e – tekinthető a bánsági Kisősz (németül Gottlob – Dicsőség Istennek) sváb közösség születési dátumának. Ezen a napon „elevenedett meg” az addig legelőként bérbe adott Nagy-Ősz birtok: kezdődött a földmérés, majd az első előkészületek a fogadó, valamint a 204 lakóház megépítéséhez a telepes családok számára. A falu majdnem négyzet alakú volt, egy, a települést átfogó főutcát öt keresztutca metszett derékszögben, a utcákba kilenc kutat terveztek. A falu központjában nagy tér maradt szabadon a községi hivatal, a templom és az iskola számára.
A kisőszi építkezésen több száz földműves végzett robotmunkát Csák, Lippa, Csanád és Temesvár kerületből. Mellettük – május 15-től – a leendő telepesek is részt vettek a munkában. Hamarosan friss, pezsgő élet jelent meg az újonnan létrejött faluban: Az első „ex Gottlob” keresztelésre 1772. április 25-én került sor az akkori anyaközségben, Garaboson.
A községi hivatalt nyilvánvalóan csak 1774-ben hozták létre, mint az Kisősz önkormányzatának pecsétjéből is kitűnik. Ez egy angyalt ábrázol, aki kiterjesztett szárnyakkal egy gabonamező felett lebeg, amely fölé védelmezőn tárja a kezét. A Szent Őrangyalok egyúttal a plébániatemplom és a már 1773-ban megalapított plébánia patrocíniuma is, így a plébániahivatal pecsétjén is ez az ábrázolás látható. Az itt bemutatott pecsét a temesvári püspöki levéltárban található egy 1779. július 8-án kelt dokumentumon, amelyen Frantz Hörner, Schultz, Ignatz Schury esküdt, valamint Jacob Oberting és Heinrich Grün, esküdtek aláírása látható. A pecsét felső részén, egy sávban, nyomtatott betűkkel a felirat olvasható: GOTT * LOB. 1774. A pecsét kerek, az eredeti bélyegző 27 mm átmérőjű.
Mint a Nikolaus Horn által összeállított és 2016-ban kiadott háromkötetes kisőszi családkönyvből kiderül, a kisősziek kezdettől fogva gyermekbarát, nagycsaládos közösséget alkottak.  Saját felmenőim egy része is ilyen családokból származott, ami szülői házban még mindig élénk emlék volt. Dédszüleim, Josef Brommer és Magdalena Römer, akik 1879-ben vándoroltak Temeskenézre, szintén a Hassenteufel és Schadek, Biber, Braun, Bernhard és Fostie családokból származtak, hogy csak ezeket említsem. Személy szerint ezért érzek különleges kötődést kisőszi honfitársaim iránt, akár itt élnek még a Bánságban, akár szétszórtan a nagyvilágban.
A közelgő évforduló alkalmából szeretnék gratulálni a helyi honfitársaknak, továbbá a mai közösség kiemelkedő személyiségeinek, valamint a HOG Gottlob egyesület elnökségének a jubileum emlékére egy, az 1774-es első közösségi pecsét lenyomatát tartalmazó ezüst emlékérmet adományozni.

Isten legyen Önökkel!

† Martin Roos temesvári ny. püspök

Címlapon: Ezüst jubileumi érem, amelyet Martin Roos ny. temesvári püspök adományozott Kisősz (Gottlob) római katolikus közössége hazai és külföldi tagjainak, a helyi hatóságoknak és a testvéregyházak képviselőinek a bánsági település megalapításának 250. évfordulója alkalmából.