A régi temesváriak által dómnak nevezett székesegyházat a Dóm téren (ma Piaţa Unirii) a törökök kiűzését követően Ausztriai Károly (III. Károly néven ismert magyar király) kezdeményezésére építették. Az építési tervrajzokat Josef Emmanuel Fischer von Erlach császári főépítész készítette; ő vezette a bécsi Hofburg építését is. A Temesváron tevékenykedő Theodor Kostka, Carl Steinlein és Caspar Diss(t)l építőmesterek és mérnökök is hozzájárultak a székesegyház felépítéséhez. A templom alapkövét 1736. augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén Adalbert von Falkenstein, akkori csanádi püspök helyezte el. Az építési munkálatok 1736-ban kezdődtek, majd alig két év múlva, a várost sújtó pestisjárvány miatt, leálltak. Néhány év múltán azonban folytatódtak, így 1754-ben a templom részben elkészült. Gróf Anton Engl von Wagrain csanádi püspök 1754. április 30-án szentelte fel, majd ugyanazon esztendőben, szeptember 8-án az új székesegyházban mutatta be az első szentmisét. A templom barokk stílusban épült, és a nyugati homlokzatán már az eredeti tervekben is két torony szerepelt. A tornyokat kezdettől fogva nem építették túl magasra, nehogy háború idején az ellenséges lövedékek célpontjaivá váljanak. Ez volt az akkori zűrzavaros idők építészeti logikája, ám valójában takarékoskodni is akartak.
A Szent Györgyöt ábrázoló főoltárképet 1754-ben a bécsi művészeti akadémia egykori igazgatója, Michelangelo Unterberger festette, a mellékoltárok festményei azonban Johann Nepomuk Schöpf bécsi festő alkotásai, melyek 1772-ben készültek. Az orgonát 1907-ben Leopold Wegenstein temesvári orgonaépítő mester készítette, amely egy régebbi, 18. századi hangszer helyére került. Az első toronyóra Josef Martin Kidt temesvári órásmester munkája, készítését Franz Anton Engl von Wagrain püspök rendelte el 1764-ben. Egy új ún. ismétlőórát 1893-ban vásárolt az egyházmegye saját anyagi forrásból.
A székesegyház két tornyában összesen hét harang lakik. A legrégebbit 1762-ben Josef Steinstock budai harangöntő mester műhelyében öntötték. A következő hatot 1990 után Kräuter püspök és Msgr. Martin Roos püspöki irodaigazgató kezdeményezésére a hesseni Rincker in Sinn cég újította fel. Az utolsó harang 2012-ből származik, és Bogdánffy Szilárd Ignác vértanú püspök tiszteletére szentelték.
A székesegyház ünnepélyes felszentelésére 1803. április 24-én, a dóm védőszentje, Szent György ünnepének másodnapján került sor. A templomot Remetei Kőszeghy László csanádi püspök szentelte fel, aki 1804-ben Temesváron megalapította az első, akkor modernnek számító papi szemináriumot. A székesegyház miséző kelyheit, a díszes szentségtartót, az örökmécsest, a körmeneti keresztet Josef Moser bécsi ötvösmester készítette 1754-ben. A két neogótikus mellékoltárt Csajághy Sándor (1850-1860) püspök készíttette: az egyiket a Szűzanya, a másikat pedig Szent Gellért (+1046), az egyházmegye első vértanú püspökének tiszteletére szentelték fel. Szent Gellért szobra alatt az első püspök ereklyéje található. Bár a két neogótikus oltár váza fából készült, a szemközti oltáron lévő Szűzanya-szobrot az 1948-49-es forradalom és szabadságharc után fémből öntötték meg. Az anyag állítólag egy olyan ágyúból származik, amelyet 1849-ben Temesvár ostrománál használtak. Időrendi sorrendben a székesegyház utolsó mellékoltárát 1900-ban építették és a Bersuder nemesi család adománya. Az oltárt Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelték fel, és fából készült a dél-tiroli St. Ulrich in Gröden-ben (ma Ortisei, Észak-Olaszország) található Ferdinand Stuflesser cégnél.
A székesegyház alatt kripta található, mely püspökök, és kanonokok végső nyughelye. A múltban azonban várparancsnokok és nemesek is temetkezhettek ide. Itt található Pacha Ágoston (+1954) és Kräuter Sebestyén (2008) temesvári püspök, valamint Boros Béla (+2003) c. érsek sírhelye.
A székesegyházon jelentős felújításokat végeztek 1926-ban és 1986-ban. Külső felújításra 2003-2005-ben és 2011-ben került sor. A székesegyház az a templom, ahol a temesvári püspök és a székeskáptalan tagjai szentmisét mutatnak be és szentbeszédet mondanak. A szentmiséket magyar, német és román, nyelven végzik. A püspök által bemutatott liturgiák mindig tartalmaznak olyan részeket, amelyek latin, bolgár, horvát, cseh és szlovák nyelven hangzanak el. Mivel a székesegyház nem plébániatemplom, nincs saját plébánosa. Itt csak a püspök, a székeskáptalan tagjai és a Püspöki Hivatalban szolgálatot teljesítő papok celebrálnak szentmisét.
Cím: Unirii tér 12 sz.
Püspökség: 0040-256-490081
The Roman-Catholic Cathedral „Saint George“, also known in Timișoara as the „Dome“, was built at the initiative of Emperor Charles IV. of Habsburg, shortly after the Ottomans have been driven from the Banat region. The project of the cathedral is attributable to Architect Josef Emmanuel Fischer von Erlach, the Director of the Imperial Construction Office of that time, who also led the construction of the Hofburg Imperial Palace in Viena. Alongside Fischer von Erlach, there were also a number of local engineers who brought a considerable contribution to the Cathedral, and among these we mention: Johann Theodor Kostka, Carl Alexander Steinlein and Caspar Dissl.
The Dome`s foundation stone was layed out on the 6th of august 1736 by Adalbert von Falkenstein the Bishop of Cenad, in the Feast of the Transfiguration. The project started in 1736, but was interrupted due to the plague pandemic and also the war with the Turks. In 1754 the church had been partially finalized, and on April 30th 1754, it was blessed by the Bishop Franz Anton Engl of Wagrain, who for the first time celebrated the Liturgy in the new cathedral, on September 8th 1754.
The Dome was built in baroque style, with two towers facing the west side. Saint Gheorghe was portrayed in the main altar painting by Michael Angelo Unterberger (the Director of the Academy of Fine Arts of Viena) in 1754, while the six lateral baroque altars, which are of great artistic value, were realized by Viennese painter Johann Nepomuk Schöpf in 1772.
In 1850, an addition was made to the baroque altars, consisting of two neo-gothic altars: one dedicated to the Holy Virgin Mary, and the second one dedicated to Saint Gerard, the first bishop of Cenad and martyr of the faith († 1046). These additions were done with Alexander Csajághy as bishop. In 1900 the Altar of the Sacred Heart of Jesus was raised, made entirely of wood in South Tyrol.
The old Organ was replaced with a new one, which was built in 1907-1908 by Carl Leopold Wegenstein of Timişoara. The first tower clock was built by Josef Martin Kidt, a clockmaker from Timişoara. In 1893, a new clock was provided by J. Mannhardt`s firm from München, and was later modified by Nikolaus Boling also from Timișoara. The seven bells are tuned, with the oldest dating from 1763, made by Josef Steinstock, in Buda, while the other six bells were manufactured between 1990 and 2011 by the Rincker Firm from Germany.
The solemn consecration of the Cathedral was celebrated on April 24th 1803, the second day after the Feast of Saint George, the spiritual patron of the Dome. Bishop Ladislaus Köszeghy of Remete was the consecrator, who also founded the first theological roman-catholic modern seminary of the diocese in 1804 in Timişoara.
Starting 1754, the chalices, monstrance, the candle used for „Eternal Light“, and the cross for processions were manufactured by Josef Moser, a jeweler from Viena.
The Dome`s crypt serves as eternal resting place for twelve bishops, numerous canons, high ranking Austrian military figures and personalities, with the oldest tomb being the one belonging to the canon Carlo Tazzoli († 1741).
Canonically the Dome is exclusively a cathedral, the church in which the Bishop of Timişoara and members of the Cathedral Chapter preach and celebrate the Holly Mass. The ordinary Liturgies are in Romanian, Hungarian and German language, while the Pontifical Liturgies, celebrated by the bishop, often contain parts in Latin, Bulgarian, Slovak, Croat and Czech language. Not being a parish church, the Dome does not have a parish priest or vicar.
In 2017 important steps were taken in order to secure a restauration project for the Dome (project to be carried out using EU funds), and in 2019 this project was initiated.
Address: Union Square, no. 12, Timișoara