Október 4-én, Assisi Szent Ferenc ünnepén a Szentszék közzétette Ferenc pápa új, Laudate Deum című, az éghajlati válságról szóló apostoli buzdítását.
A Szentatya 2015-ben pünkösd ünnepén kihirdetett Laudato si’ enciklika folytatásában, a Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) kezdetű enciklikában a klímaváltozás helyzetével foglalkozik, „mert az ember, aki Isten helyébe önmagát akarja állítani, a legnagyobb veszélyt jelenti önmagára nézve” (LD 73).
A Laudate Deum apostoli buzdítás, amely minden jóakaratú emberhez szól, hat fejezetre oszlik.
Az elsőben, „A globális klímaválság” címmel Ferenc pápa arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás tagadhatatlan, és hogy hatásai egyre nyilvánvalóbbak „a minimalizálásra vagy nevetségessé tételre tett kísérletek ellenére” (LD 6). Sajnálja, hogy a probléma fő oka az emberi tevékenység, és hozzáteszi, hogy bár a károk egy részét már nem tudjuk orvosolni, tehetünk lépéseket annak érdekében, hogy a jövőben megelőzzük a még nagyobb károkat.
A második fejezetben a Szentatya a „növekvő technokrata paradigmával” foglalkozik, emlékeztetve minket arra, hogy a természet nem egy végtelenül kiaknázható erőforrás, és arra buzdít, hogy ismerjük fel, hogy a féktelen ambíció etikailag nem fenntartható (LD 28).
A harmadik fejezetben Ferenc pápa a „nemzetközi politika gyengeségére” utal, és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az államok közötti új sokoldalú megállapodásokon keresztül történő globális együttműködésre, mivel a jelenlegi és a korábbi megközelítések elégtelenek (LD 43).

A negyedik fejezetben a Szentatya a „Klímakonferenciákról: előrelépések és kudarcok” elmélkedik, és arra buzdít, hogy a globális közjó érdekében lépjünk túl az országok önző álláspontjain (LD 44, 52). Az ötödik fejezetben arról esik szó, hogy „Mit várhatunk a dubai COP28-tól”, ha nem akarjuk elítélni az emberiséget.
A „Lelki motivációk” címet viselő utolsó fejezetben Ferenc pápa minden vallásos embert válaszadásra hív. Emellett emlékezteti a katolikusokat, hogy a hit fényében felelősséggel tartoznak Isten teremtésének gondozásáért, és ez magában foglalja a természet törvényeinek tiszteletben tartását, valamint a teremtés szépségének és gazdagságának felismerését.
Végül a Szentatya arra hív bennünket, hogy közösségben, együtt, szinodálisan járjunk, és mindannyian kötelezzük el magunkat „a minket befogadó világgal való kiengesztelődésre” (LD 69).

Forrás: https://www.humandevelopment.va