1. lectio
Lk 15,1-3.11-32
„A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet:
„Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.“

Explicații:
Lukács evangélista nagy súlyt fektet Isten irgalmára, ami nekünk is iránymutató kell, hogy legyen.

2. meditatio

  • Inkább a fiatalabbik fiú magatartása illik rám, aki elment és visszatért, vagy a nagyobbik fiúé, aki soha nem hagyta el az Atya házát?
  • Féltékeny vagyok-e, ha az a benyomásom, hogy másoknak több szerencséje volt az életben mint nekem, ezért többet kaptak Istentől, bár lehet, hogy nem érdemelték meg?
  • Szerintem mi lenne a jó egyensúly az irgalom és az igazságosság között egy olyan személlyel kapcsolatban, aki kárt okozott nekem?

3. oratio
Jó és irgalmas Istenünk, sok ellenségeskedés fakad abból, hogy képtelenek vagyunk megbocsájtani. De ha a test vagy a lélek súlyosan sérül, akkor nehéz megbocsájtani. A Te Szent Lelked nélkül nem járhatunk sikerrel. Segíthet az a tudat, hogy mi is tévedtünk. A legkegyetlenebbek azok az emberek, akik azt hiszik, nincs szükségük irgalomra. Legyen példaképünk a Te Fiad, aki még azoknak is megbocsátott, akik Őt keresztre feszítették. Segíts minket, hogy leljünk meg belső békénket, és legyünk a béke eszközei ebben a világban. Ámen.

4. contemplatio
Elmélkedjünk a következő gondolaton: milyen nagy az öröm a mennyben, amikor a bűnös megtér Istenhez! Mi is meghívást kapunk, hogy osszuk meg másokkal ezt az örömet!

5. actio
Gondoljunk valakire, aki sokszor bosszantott minket, és szívből bocsássunk meg neki. Ha lehetséges, adjuk jelét békülési szándékunknak.

Lectio Divina a temesvár-erzsébetvárosi szalvatoriánus kolostorból