Szeptember 17-én került sor Máriaradnán a vajdasági és a temesvári, valamint a Temesvár környéki, a resicabányai, a zimándújfalui, a zimándközi, az aradi zarándokok találkozójára.
A kedves vajdasági vendégek első megállója a temesvár – józsefvárosi templom volt, ahol Szilvágyi Zsolt plébános és a temesvári zarándoktestvérek köszöntötték az érkezőket.
Innen közösen indultak tovább a találkozó helyszίnére, Máriaradnára, ahol a zimándújfalui, a zimándközi és az aradi csoporttagok várták a őket.
A két csoport néhány éve Medjugorjéban ismerkedett meg, és azóta is, amikor lehetőség nyίlik rá, hol a Vajdaságban, hol Temesváron, találkoznak.
Az egész napos program hálaadó szentmisével kezdődött, melyet Vrecko Ferenc zentai plébános, Széll József szabadkai egyházmegyés atya, Miklós Csaba majláthfalvi plébános és Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános mutatott be.
A prédikáció elején  Zsolt atya egy  köszöntést intézett a jelenlévőkhöz: – Isten hozott mindenkit haza! Ugyanis a Szűzanyához jöttünk, aki mindig hazavárja gyermekeit. A hazatérések során a földi édesanyák is próbálják gyermeküket szóra bίrni, elmeséltetni velük, mi történt velük. Ugyanίgy égi édesanyánk is, e kegyhelyen várja, hogy kiöntsük a szίvünket neki, elmondjuk örömünket vagy akár bánatunkat, Ő mindig meghallgat. A földi édesanyák másik kérédése, mindig az , hogy nem vagyunk-e éhesek? A Szűzanya is táplálni szeretné a lelkünket azáltal, hogy a ”táplálék forrásához” , Jézus Krisztushoz próbál elvezetni minket. Arra bátorίt, hogy járuljuk szentgyónáshoz, szentáldozáshoz, olvassuk és éljük meg a Szentίrást.
Az evangéliumban a magvetőről szóló példabeszédet hallhatták a zarándokok, melynek fontos üzenete van: az emberek arra vannak hivatva, hogy egymás lelkébe hintsék el a jó magokat, hogy jó gyümölcsöt teremhessenek. Lehet, hogy sokszor úgy tűnik, hiábavaló a küzdelem a “jó magok “elvetésében, mert felüti a fejét a “konkoly”, de Mária türelemre int, mert azok a magok valahol, valamikor elő fognak bújni is megtermik a jó gyümölcsöt. Nagyon szép hasonlatot fogalmazott meg  Zsolt atya a reménnyel kapcsolatban: “a földművesek minden évben elvetik a gabonát, bár tudják, hogy megvan rá az esély , hogy elveri a jég, vagy elviszi az aszály, de mégis reménykednek a jó termésben”.
Mária, a magvető reményét adja a kilátástalan helyzetekben: meghallgat, a lelki táplálék forrásához vezet és jóra tanίt.
A délután folyamán Reinholz András kanonok, radnai plébános mutatta be a kegytemplomot a vendégeknek, majd ezután keresztúti ájtatosság következett.
A lelki programot szentségimádás zárta, melyet Széll József atya vezetett és melynek meghittségét emelte egyik vajdasági zarándoktárs énekes- gitáros szolgálata.
Nagy öröm volt a helyi zarándokok számára, hogy a kedves zentai testvérek ellátogattak Temesvárra, szeretettel várják őket máskor is, remélve, hogy a jó mag, amit a Szűzanya elhintett a lelkekben, maradandó termést hoz.
A zarándokok lálásan köszönik a szervezésben, vendégfogadásban, étkeztetésben nyújtott segίtséget Cădărean Ioan atyának és munkatársainak, a szervezőknek a kitartó munkát, és mindennemű támogatást.
Zsolt atyát idézve, legnagyobb hála,  a “főszervezőt, a Szűzanyát” illet, aki ilyen szépen egybegyűjtötte gyermekeit.

Erdei Ágota