Máriaradna idén kettős jubileumot ünnepel: 500 évvel ezelőtt épült az első kápolna a radnai Szőlőkben, azon a dombon, ahol a jelenlegi kegytemplom áll, és amelyet Rudnay Sándor esztergomi érsek 200 évvel ezelőtt konszekrált. Bár a járvány okozta helyzet miatt a nagyszabású ünneplés elmarad, a két évforduló mégsem múlhat el úgy, hogy ne emlékeznénk meg róluk.
A régmúlt idők történéseit írott krónikák őrzik; a közelmúlt és a jelen eseményeiről szemtanúk tudósítanak a leghitelesebben. Az alábbi sorokban ők beszélnek: Isten szolgái, egyházi vezetők, vallásukhoz ragaszkodó idős emberek, hitben nevelkedő fiatalok, közös ünnepeink megtartói és az évszázados kegyhely, Máriaradna zarándokai. Olyan emberek, akiknek az élete különleges módon kötődik e kegyhelyhez, a Szűzanya radnai templomához.
Gyulay Endre a szeged-csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke. Teológiai tanulmányait 1948–1953 között végezte a Szegedi Hittudományi Főiskolán. 1953. június 4-én szentelték pappá a szegedi székesegyházban. Püspökké 1987. július 6-án szentelték. 2000. május 21-én a főpásztort tevékenysége elismeréseként Szeged városa díszpolgárává választotta.
– Sokszor üdvözölhettük körünkben az évek során, és mi, itt élők, lelkileg nagyon közel érezzük magunkhoz Gyulay püspök urat, ezért kérjük most emlékidézésre. Püspök úr mikor járt első alkalommal Máriaradnán és milyen hatással volt Önre a kegyhely?
– Battonyán születtem, ahol az emberek emlékezetében még éltek a múlt eseményei, amikor az ősi egyházmegyében a hívek Szegedről és környékéről gyalogosan vagy lovas kocsikon zarándokoltak Radnára, és első pihenőhelyük általában Battonyán volt. Ezeknek a múltidéző elbeszéléseknek köszönhető az én első találkozásom e búcsújáró hellyel. A trianoni diktátum, majd pedig a későbbi történelmi-politikai helyzet nem engedte, hogy személyesen is felkeressem. Már püspök voltam amikor aránylag szabadon lehetett átkelni a határon, és talán Kolozsvárra menet, az utamat megszakítva betértem a radnai kegytemplomba. Imádság után a lelkipásztor atyát is meg akartam ismerni. A templom körül sajnos romos állapotban lévő épületet találtam. Az atya viszont nagyon kedves volt, elhalmozott szentképekkel, a kegyhely matricájával díszített poharakkal. Egyet még ma is naponta használok, így gyakran eszembe idéződik a radnai Szűzanya. Később, ha arra jártam, többször is betértem a templomba. Örömmel tapasztaltam, hogy a romok eltűntek, később a templom hatalmas restaurálása is befejeződött. A régi zarándokokra gondolva minden ottjártamkor melegebb szívvel távoztam.
– A két egyházmegye, illetve a hívek közötti kapcsolatot mennyiben segítette a kegyhely és a zarándoklatok?
– Egyszer a szegedi dómból autóbusszal indultunk Radnára, és a határon nagyon sokáig kellett várakoznunk. Mikor hazaértünk, tudtuk meg a hírt, miszerint II. János Pál pápa befejezte földi életét. Több mint tíz éve hétfőnként egy kis közösséggel birkózunk a Szentírással. Olyan ötletük támadt, hogy töltsünk el egy napot Máriaradnán. Ott miséztem velük. A keresztutat akkor nehéz volt megközelíteni, mert folytak a felújítási munkálatok, a munkások kordonját kellett megkerüljük, nehogy valami a fejünkre essen, de végül sikerült. Igazi áhítatot ébresztett mindnyájunkban ez a zarándoklat.
– Vannak-e személyes élményei Máriaradnával kapcsolatosan, és milyen barátságokat őriz nyugalomba vonulása után is?
– Egyik zarándoklat alkalmával a plébános atya meghívott, hogy legyek a szentmise főcelebránsa. Amikor be akarok kanyarodni az autómmal a kegytemplom felé, az utat elálló rendőr int, hogy menjek csak tovább. Akarom mondani neki, hogy akkor nélkülem itt sok minden nem fog történni. Ő csak integet, hogy tovább… Kocsikáztam vagy ötven métert, majd visszafordultam, és ekkor már beengedett. Mély benyomást tett rám az ott összegyűlt hívek tömege és hitbuzgósága. Ha jól emlékszem, az utolsó zarándoklatomra a bazilika felújítását követően, a templom ünnepélyes megáldása alkalmával került sor. Csodálatos volt látni az első és ez utolsó látogatás közti különbséget, és érezni a megyés főpásztor gondoskodását, hogy ez a zarándokhely méltó legyen a Szűzanyához. Nem szabad, hogy magyarjainkból eltűnjön a Nagyasszony iránti szeretet.
(Az interjút a temesvári Püspökség sajtóirodájának munkatársai készítették)