Kedves paptestvérek!

A katolikus egyházban, hagyományosan, október hónap a rózsafüzér és a misszió hónapja. E hónap utolsó előtti vasárnapja a missziók világnapja, immár 95. éve. A keresztény hit misszionárius, de ennek a missziós szellemnek a megnyilvánulásához mindig emlékezetre és bátorságra van szükség.

Ferenc pápa már a Vízkereszt ünnepe alkalmával megfogalmazta az idei missziós vasárnap témáját, amely az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből származik: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (4, 20). „Az apostolokhoz és az első keresztényekhez hasonlóan – írja Ferenc pápa üzenetében – mi is teljes erőnkből hírdethetjük: Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Mindent, amit kaptunk; minden, amit az Úr apránként ajándákozott nekünk egész életünk folyamán, azért kaptuk, hogy használjuk és ingyen ajándékozzuk tovább másoknak. Akárcsak az apostolok, akik látták, hallották és megérintették Jézus üdvösséges testét (vö. 1 János 1, 1-4), úgy ma mi is megérinthetjük Krisztus szenvedő és dicsőséges testét mindennapi történelmünkben, és bátorságot találhatunk arra, hogy megosszunk minden emberrel egy reményteli közös sorsot, azt a kétségtelen vonást, amely abból a tudatból fakad, hogy az Úr jelenlétében érezzük magunkat ”.

Az idei missziós világnap témájának vezérfonala a tanuságtétel: Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Ez mindannyiunk számára meghívás, hogy „vállaljuk fel”, és vigyük el másokhoz azt, amit szívünkben hordozunk. Ez a küldetés mindig is az Egyház identitása volt: „azért létezik, hogy evangelizáljon” (Szent VI. Pál: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 14) Jézusnak ma is szüksége van olyan szívek-re, amelyek képesek igazi szerelmi történetként megtapasztalni hivatásukat, mely arra ösztönzi őket, hogy az együttérzés hírnökeiként és eszközeiként elinduljanak világunk perifériáira… A szeretetre való egyetemes nyitottságnak van egy olyan dimenziója, amely nem földrajzi, hanem egzisztenciális természetű. Mindig, de különösen a világjárvány idején fontos, hogy naponta növekedjen képességünk arra, hogy körünket tágítsuk, hogy elérjünk azokat, akik bár fizikailag közel vannak hozzánk, de nem tartoznak közvetlen „érdekkörünkhöz” (vö. Fratelli tutti enciklika, 97)

Befejezés képpen Ferenc pápa buzdítását ajánlom figyelmetekbe: A misszió megélése annak megkockáztatását jelenti, hogy ugyanazokat az érzéseket tápláljuk magunkban, amelyek Krisztus Jézusban voltak, hogy vele együtt higgyük, hogy a körülöttem élő emberek is testvéreim. Az ő együttérző szeretete ébressze fel a mi szívünket is, és tegyen mindannyiunkat misszionárius tanítvánnyá.

Ui: a Pápai Missziós Művek hivatalos honlapján [www.ppoomm.va] minden nap megjelenik egy meditáció, amelyet a Pápai Missziós Művek a hit terjesztéséért alapítójának, tiszteletreméltó Pauline Jaricotnak szentelnek, hogy jobban megismerjük példáját és hogy bátrabban elkötelezzük magunkat az egyház küldetésében.

Tisztelettel

Dumitru Daniel, OMP egyházmegyés igazgató