Idén is a máriaradnai kegytemplom és kolostor adott otthont a papok, a diakónusok, a megszentelt életet élők és a világi alkalmazottak találkozójának, amelyet idén október 5-én, szombaton a Temesvári Püspökség több pasztorális irodája a Radnai Plébániával közösen szervezett. A program szerint a találkozó szentmisével kezdődött, amelyet a kegytemplomban Johann Dirschl általános helynök celebrált, majd az Imádságban gyökerező reménység című előadás következett, amelyet Augustin Bărbuț OCarm, a temesvári Szentháromság plébánia plébánosa tartott. Végül kiscsoportos beszélgetésekre került sor. Ebéd után több műhelymunka volt az imádkozás különböző módjairól, végezetül pedig szentségimádás a radnai bazilikában.
A szentmise kezdetén Johann Dirschl általános helynök üdvözölte a jelenlévőket: az egyházmegyénk szinte valamennyi plébániájáról érkezett papokat és munkatársakat, az Andreea Bodroghi, a kegytemplom orgonistája által vezetett kórus tagjait, valamint a Szentannáról és a környező településekről gyalogosan érkezett zarándokokat – mintegy 300 résztvevőt. – Azért érkeztünk ma ide, hogy az imáról beszélgessünk, hogy a Boldogságos Szűz Mária megtanítson minket imádkozni. A mai imáinkba szeretnénk belefoglalni a Püspök Atyát is, aki Rómában részt vesz a szinóduson, illetve mindazokat, akik részt vesznek a szinódus munkájában – mondotta bevezetőjében a vikárius. A mai találkozóra választott evangéliumi részt Szent Lukács könyvéből Kiss Mihály állandó diakónus olvasta fel.
Román nyelvű homíliájában Johann Dirschl általános helynök így fogalmazott: – Mindannyian szoktunk imádkozni. Azonban vannak, akik úgy vélik, hogy sokan egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán imádkoznak, vagy csak akkor, amikor kérnek valamit, amikor szeretnének valamit kapni, illetve amikor nagy szükségben, nagy bajban vannak. Nemcsak akkor kell imádkoznunk, amikor bajban vagyunk, hanem mindig. Ma a magyar nyelven elhangzott olvasmányban azt a részt hallottuk az Apostolok Cselekedeteiből, amelyben leírják, hogy miután Urunk Jézus Krisztus felment a mennybe, az apostolok visszatértek Jeruzsálembe, és valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan imádkoztak az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. Ez nekünk is szól: maradjunk ma is imádságban együtt a Szűzanyával. Különösen ma és ebben a hónapban, mert ez a Boldogságos Szűz Máriának szentelt hónap, a rózsafüzér hónapja.
Ezt követően a találkozó témájához kapcsolódóan Augustin Bărbuț OCarm, a temesvári Szentháromság plébánia plébánosa, az imádságban gyökerező reményről beszélt. A román nyelvű előadást itt lehet visszanézni.
A kiscsoportos beszélgetések résztvevői a következő két témában osztották meg tapasztalataikat: 1. Mi ad reményt, mi táplálja a reményét? 2. Osszon meg egy olyan élményt, amelyben megérezte Isten jelenlétét.
Ebéd után a jelenlévők több műhelymunkán vettek részt, ahol elmélyíthették az imádság különböző formáit: keresztúti ájtatosság, rózsafüzér ájtatosság, breviárium, schönstatti ima, szemlélődő ima, Lectio Divina – ima a Szentírással, Fény útja. A műhelymunkákat koordinálták: Ciubotaru Simon temesvár-szabadfalui plébános, a Muntean család, Pălie Veniamin főesperes, a resicabányai Havas Boldogasszony templom plébánosa és Mario Karnel teológiai hallgató, Tari M. Böbe schönstatti Márianővér, Mihu Melinda preorátor, Dr. Imogen Tietze képzési referens, Alexandra Văcaru nővér, a Szent Johanna Antida Thouret által alapított Keresztény Szeretet Nővérei kongregáció tagja.
A találkozó a máriaradnai bazilikában szentségimádással zárult.
A temesvári Püspökség sajtóirodája
x x x
Az Augustin Bărbuț plébános által bemutatott téma, Az imádságban gyökerező reménység, a kiscsoportos beszélgetések témájául is szolgált. Mindannyian tanúi vagyunk Isten jelenlétének életünk minden pillanatában. Szükségünk van reményre, vezetésre, békére és imára. Isten velünk van – tegnap, ma és mindig.
A program második részében műhelyeken vettünk részt. Én a „Breviárium” műhelyt választottam. A breviárium egy napi ima, amely Istennek szenteli a napot és a munkát.
A találkozó szentségimádással zárult, amely különleges pillanat volt, megéreztük, hogy az igazi gazdagság maga Isten. Szükségünk van arra, hogy reménykedjünk, hogy higgyünk Isten szeretetében, mert ez tesz minket boldoggá.
Miután imádkoztunk, visszatértünk a családjainkhoz, világossággal a szívekben és a tekintetekben. Azzal a reménnyel tértünk haza, hogy meghallgatjuk azt, aki hozzánk fordul, aki egy mosolyt, egy kedves szót, egy simogatást vár tőlünk, hogy nagylelkűek és szelídek legyünk felebarátainkkal szemben. Gyönyörű élményekkel teli napunk volt, sok bizalommal és hálával a kapott kegyelmekért.
Mara Franka, temesvár-gyárvárosi plébánia