Felejthetetlen lelki és közösségi élményként éltem meg a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az 52 tagú csoport, amelyet két paptestvéremmel kísérhettem, ugyanígy jelzett vissza.
A nagy, látványos rendezvények is megérintettek, mint például a Margit-szigeti családi nap, a hatalmas szentségi körmenet Budapest utcáin, a pápai szentmise. Most mégis nem a látványos dolgokra szeretném felhívni a figyelmet, hanem azokra az apró gesztusokra, amelyek abból fakadtak, ami az emberek lelke mélyén történt, és mások felé megnyilvánult. Sokan nem csak beszéltek az Eucharisztiáról, hanem megélték azt. Számomra ez különösen szép volt. Csak néhány ilyen lelki „fényszikrát” említenék. Például a budai Szent Anna templom plébánosának szeretetteljes nyitottságát. A gyertyás körmeneten az egyik idősebb paptól kapott égő gyertyát, mert az enyém kialudt. Megjegyzem, hogy a sajátját adta nekem. Továbbá az önkéntesek türelmét és kedvességét, amikor a pápai szentmise előtt a csoportunk néhány tagja késve érkezett.
Ezek a kis tettek számomra azt tükrözték, hogy a megható és szép, látványos eseményeken túl az emberek lelke mélyén Jézus élt és működött. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus engem abban erősített meg, hogy az Oltáriszentségből táplálkozzam azért, hogy a mindennapokban is eucharisztikusan, odaadóan tudjak élni.
Szilvágyi Zsolt püspöki helynök
