Általános Kongregáció, 2023. október 12 – 18. – Részvétel, illetékesség és tekintély
A szinódus tizenkettedik általános kongregációjának bemutatóján Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus főrelátora ismertette a B-3 modult.
Jó reggelt kívánok mindenkinek, és üdvözlöm önöket. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy fáradtak vagyunk. Érthető, a közös munka után, amit együtt végeztünk, ami szép, izgalmas, de egyben megterhelő is. Ma kezdjük közgyűlésünk negyedik modulját, az utolsót, amelyet az Instrumentum laboris tartalmának vizsgálatának szentelünk. Ez finoman szólva arra emlékeztet bennünket, hogy közeledünk a befejezéshez. De vigyázzunk: ez nem lehet ok arra, hogy csökkenjen a munkánk iránti elkötelezettségünk, mintha ez lenne az iskola utolsó hete. Valójában a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének első ülésszakának vége egybeesik a folyamat egy ugyanilyen fontos szakaszának kezdetével: a két ülésszak közötti idő kezdetével, amelynek során elkötelezzük magunkat amellett, hogy visszaadjuk az egyházaknak, ahonnan jöttünk, munkánk gyümölcseit, amelyeket az összefoglaló jelentésben gyűjtöttünk össze, és mindenekelőtt, hogy kísérjük azokat a helyi folyamatokat, amelyek a jövő évi mérlegelésünk lezárásához szükséges elemeket szolgáltatják. Így hazatérve kettős feladatra leszünk hivatottak.
Egyrészt terjesztenünk kell majd ennek az első ülésszaknak az eredményeit, bevonva a püspöki konferenciáinkat, újra összehívva a szinódusi csoportokat, aktivizálva a kommunikáció megfelelő formáit a közösségeink rendelkezésére álló médiában, előkészítve a kísérletezés és a mélyreható tanulmányozás útjait, amelyeket együtt fogunk meghatározni, mint megfelelőt, és így tovább. Másrészt azonnal el kell kezdenünk tervezni, hogyan gyűjtsük össze a helyi egyházak visszajelzéseit, a tapasztalatcserék gyümölcseit, a kísérletezés és az elmélyülés útjait, hogy „felkészülten” érkezzünk meg a második ülésszakra, vagyis Isten népe tudatosságával felvértezve, hogy mit jelent szinodális egyháznak lenni, és mindenekelőtt milyen lépéseket kér tőlünk az Úr, hogy azzá váljunk, és így jobban hirdessük az Ő evangéliumát.
Mindennek sok köze van a negyedik modulhoz, amely az Instrumentum laboris B3. szakaszának, a részvételnek szentelt szakasznak a témáival foglalkozik. Mint mindig, most is a cím és a hozzá tartozó kérdés vezérel minket: „Részvétel, illetékesség és tekintély. Milyen folyamatok, struktúrák és intézmények léteznek a missziós szinodális egyházban?”
Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a zsinatot a belőle eredő érzékelhető változások alapján fogják értékelni. A nagy médiumok, különösen az egyháztól legtávolabbiak, csak nagyon korlátozott számú témában érdeklődnek a lehetséges változások iránt. Nem fogom felsorolni, mert mindannyian ismerjük őket. De még a hozzánk legközelebb álló emberek, munkatársaink, a lelkipásztori tanácsok tagjai, a plébániákon dolgozó emberek is azon tűnődnek, hogy mi fog változni számukra, hogyan tudják majd konkrétan megtapasztalni az életükben azt a missziós tanítványságot és társfelelősséget, amelyre munkánk során reflektáltunk. És azon tűnődnek, hogyan lehetséges ez egy olyan egyházban, amely még mindig nem nagyon szinodális, ahol úgy érzik, hogy a véleményük nem számít, és néhányan vagy egyetlen ember dönt mindenről. Ezeket az embereket különösen érdeklik azok az apró, de érzékeny változtatások, amelyekkel e modulban készülünk foglalkozni.
Nézzük meg közelebbről ezeket a kérdéseket, azaz azt az öt munkalapot, amelyeken a munkacsoportjaink dolgozni fognak. Az első a hatósági szolgálat megújítására vonatkozik. Természetesen nem a felszentelt papok és lelkipásztorok tekintélyének megkérdőjelezése a cél: nekünk, lelkipásztoroknak, mint az apostolok utódainak, különleges küldetésünk van az egyházban. De olyan férfiak és nők lelkipásztorai vagyunk, akik részesültek a keresztségben, akik részt akarnak venni és társfelelősök akarnak lenni az Egyház küldetésében. Ahol a klerikalizmus uralkodik, ott egy olyan Egyház van, amely nem mozog, egy küldetés nélküli Egyház. A klerikalizmus hatással lehet a papságra és a laikusokra is, amikor azt állítják magukról, hogy örökké felelősek. A klerikálisok csak a „status quo”-t akarják fenntartani, mert csak a „status quo” szilárdítja meg a hatalmukat. Küldetés… lehetetlen! Mission… impossible!
A második rész a közös megfontolás gyakorlatára vonatkozik. Személyesen, a saját bőrünkön, vagy inkább a szívünkben tapasztaltuk meg egy olyan egyszerű eszköz erejét, mint a Lélekben való beszélgetés. Hogyan vihetjük be ennek dinamikáját az egyház döntéshozatali folyamataiba, különböző szinteken? Hogyan tanulhatunk meg olyan konszenzust kialakítani, amely nem polarizál, ugyanakkor tiszteletben tartja a tekintély megkülönböztető szerepét, anélkül, hogy az elszigetelődne a közösségtől? Ez a közös megfontolás kihívása.
A harmadik rész arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi közösségek, és így az egyház élete is elkerülhetetlenül struktúrák és intézmények építésén keresztül halad, amelyek az idők során fennmaradnak, és lehetőséget kínálnak az embereknek a részvételre és a növekedésre. Minden intézmény kínálhat bizonyos lehetőségeket, de másokat nem? Melyek felelnek meg inkább a szinodális egyháznak? Konkrétan gondolkodva kezdjük a már létező intézményekkel, mint például az egyháztanácsok, és vizsgáljuk meg, hogy mennyire hatékonyak, szinodálisak.
A negyedik rész a struktúrák egy sajátos típusát veszi szemügyre, azt, amelyekben helyi közösségek csoportosulása jön létre. A kontinentális szint örömteli újdonság volt, és a 2021-2024-es szinodális folyamat egyik csúcspontja. Mit tanulhatunk ebből a tapasztalatból? Milyen szerepet játszhat a kontinentális szint, a Szentatya által gyakran említett „egészséges decentralizáció” megvalósításában is. És milyen lehetőségeket rejt egy olyan eszköz, mint az Egyházi Közgyűlések, amelyeken nem csak püspökök vesznek részt? Saját bőrömön tapasztaltam a prágai közgyűlést: papok, diakónusok, felszentelt férfiak és nők, valamint világiak részvétele nélkül, úgy vélem, sokkal konfrontatívabb lett volna. Hogyan tudunk hálózatokat építeni a helyi egyházak között? És hogyan épül fel Róma püspökének az egységet szolgáló szolgálata egy egészséges decentralizált egyházban?
Az utolsó rész nagyon közelről érint minket, mert arra hív, hogy gondolkodjunk el magának a szinódus intézményének lehetőségeiről, mint olyan helyről, ahol különleges módon kísérletezhetünk a szinódus, a püspöki kollegialitás és a péteri primátus dinamikus kapcsolatával. És arra kéri a megszólaló csoportokat, hogy fejtsék ki értékelésüket a részvételi kiterjesztés kísérletéről a nem püspökök egy csoportjára is, akiket a meghallgatási és konzultációs szakasz tanúiként választottak ki.
Ezek kényes kérdések, amelyek gondos mérlegelést igényelnek: ezen az ülésszakon kezdjük el megközelíteni őket, majd egy évünk lesz arra, hogy a második ülésszakban elvégzendő munkánkat figyelembe véve tovább mélyítsük őket. Azért kényesek, mert érintik az Egyház konkrét életét és a hagyomány növekedési dinamikáját is: egy rossz mérlegelés elvághatja vagy megfagyaszthatja azt. Mindkét esetben megölné azt. Ezek olyan kérdések, amelyeket nyelvi és kategóriai pontossággal kell megválaszolni. A velünk tartó szakértők között, akiknek ezúton is köszönetet mondok, vannak teológusok, valamint latin és keleti kánonjogászok is. Ha ők segíthetik a gondolkodásunkat, nem félünk őket segítségül hívni. A facilitátorok tudják, hogyan.
Az Instrumentum laboris 44. pontja emlékeztet minket arra, hogy a részvétel a konkrét alázatot jelenti. Ezért következnek az ezzel kapcsolatos kérdések a közösségre és a misszióra vonatkozó kérdések után: a részvételen keresztül tudjuk érvényesíteni az inspiráló jövőképet, és idővel folytonosságot adni a misszió lendületének. A konkrétság azonban magában hordozza a részletekre, anekdotákra, egyedi esetekre való szétszóródás veszélyét is. Ezért ebben a negyedik modulban különös erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a célt, amelyre törekszünk, a minden egyes lapon a „Megkülönböztető kérdés” által jelzett célt tartsuk szem előtt. Az olyan mellékes megfontolások, amelyek elkalandoznak, nem segítenek rajtunk. Szeretném emlékeztetni Önöket arra is, hogy minden csoport célja az általa tárgyalt kérdéssel kapcsolatban az, hogy kifejezett konvergenciákhoz, divergenciákhoz, megvizsgálandó kérdésekhez és konkrét javaslatokhoz jusson a továbblépéshez. Arra kérem a moderátorokat, akiknek ezúton is köszönetet mondok, hogy ne féljenek arra ösztökélni minket, akár egy kis határozottsággal is, amikor segítségre van szükségünk, hogy ne veszítsük el a fókuszt.
Most megadom a szót az elnöki küldöttnek, aki végigvezet minket az ülésen. P. Timothy Radcliffe és P. Dario Vitali segíteni fog nekünk a témáink bibliai-spirituális és teológiai szempontból történő keretezésében, amelyeket a belső elmélyülést elősegítő csendes pillanatok fognak megszakítani. A korábbi modulokhoz hasonlóan meghallgatunk majd néhány tanúságtételt is a szinódus tagjaitól, akik jelentős tapasztalatokat tudnak megosztani a témákkal kapcsolatban.
Mindenkinek eredményes munkát kívánok ebben a modulban, amely az egész egyház javát szolgálja. A missziós tanítványság vagy a társfelelősség nem csak jelszavak, hanem olyan hívás, amelyet csak együtt valósíthatunk meg, olyan konkrét folyamatok, struktúrák és intézmények támogatásával, amelyek valóban a szinodalitás szellemében működnek.
Forrás: Synod: Cardinal Hollerich introduces ‘Module B3’ – Vatican News
Fordítás: a temesvári Püspökség sajtóirodája
Fotó: www.vaticannews.va
