Reflexió a képzési folyamatokról: „Együtt felfedezzük Isten akaratát!”

2024. október 10., csütörtök

Ma elkezdünk foglalkozni azokkal a folyamatokkal, amelyeken keresztül az Egyház változik, a percorsi-ról, amelyeket meg kell tennünk. A következő különös szöveg segíthet nekünk abban, hogy lássuk, hogyan történik ez: „Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya. (Mt 15, 21-28)
Első pillantásra úgy tűnik, mintha Jézus goromba lenne, amikor kutyának nevezi az asszonyt. Csak a lányával tesz kivételt az anyja nagy hite miatt. „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól … rendben, és hozzád”.
Ez az esemény azonban az ötezer ember táplálása, amely a zsidókhoz szóló missziót szimbolizálja, és a négyezer ember táplálása között történik, amely a pogányokhoz szóló misszióra utal. Jézus azt mondta az asszonynak, hogy csak a háznép gyermekeinek van elég kenyér, de néhány verssel később mindenkinek több mint elég kenyér jut majd, és hét kosárnyi maradék. Ez a mélyreható átmenet pillanata.
Hogyan történhetett ez? A középpontban Jézus hallgatása áll. „Szóra sem méltatta”. Ez a hallgatás nem visszautasítás. Ez az a csend, amelyről Maria Grazia nővér olyan szépen beszélt a lelkigyakorlaton. Úgy fogalmazott: „minden ima, minden Istenért végzett munka gyökerében Isten csendes Lélegzete vibrál”. („Alla radice di ogni preghiera, di ogni „opera per Dio” vibra il silenzioso Soffio di Dio.[1]”).
Ebben a csendben Urunk meghallgatja az asszonyt és hallgat az Atyárais. Az Egyház még jobban elmélyül az isteni szeretet misztériumába azáltal, hogy mélyenszántó kérdésekkel foglalkozik, amelyekre nincsenek gyors válaszaink. A jeruzsálemi zsinaton: Hogyan lehet a pogányokat felvenni az Egyházba? Nicaeában: hogyan lehet megerősíteni, hogy Jézus valóban Isten és valóban ember volt? Khalkédónban: hogyan lehet Isten valóságosan három személy és valóban egy?
A mi feladatunk a szinóduson az, hogy együtt éljünk ezekkel a bonyolult kérdésekkel, és ne szabaduljunk meg tőlük, mint a tanítványok. Melyek a mi kérdéseink? Az asszony a meggyötört lánya miatt jön. Bizonyára válaszolnunk kell a világ minden tájáról érkező anyák és apák kiáltásaira a háború és a szegénység által elragadott fiatal leányok és fiúk miatt. Nem szabad becsuknunk a fülünket, mint akkor a tanítványok.
Vannak olyan kérdések is, amelyek sok vitánk alapjául szolgálnak. Hogyan lehet az Isten képére és hasonlatosságára teremtett férfi és nő egyenlő és mégis különböző? Nem kerülhetjük meg a kérdést, mint a tanítványok, azzal, hogy tagadjuk akár az egyenlőséget, akár a különbözőséget. És hogyan lehet az egyház a megkereszteltek közössége, akik mindannyian egyenlők, és mégis Krisztus Teste, különböző szerepekkel és hierarchiával? Ezek mélyenszántó kérdések.
Az isteni szeretet misztériumába úgy hatolhatunk be, hogy együtt élünk ezekkel a kérdésekkel, imádkozunk értük, meghallgatjuk egymást, éjjel-nappal elmélkedünk rajtuk. Ahogy a zsoltár mondja: „Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak” (Zsolt 127., 2). Hacsak nem dől össze az ágy!
Ebben a történetben az áttörést egy különös beszélgetés hozza meg: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Ez sértőnek tűnik. Hogyan nevezhette Jézus ezt az asszonyt és a lányát kutyáknak. De Máté ezt az esetet Márk evangéliumából vette át, ahol az asszony sziroföníciai. Ashkelonban 700 kutya temetőjét fedezték fel. Kistestű kutyák voltak, amelyek természetes halált haltak[2]. Kis kutyaszobrokat találtak. Úgy tűnik, hogy a kutyák voltak a legjobb barátaik, háztartásuk megbecsült tagjai. Dominikánusként megértem ezt. Minket az „Úr kutyáinak”, Domini canes-nak hívnak!
A mi Urunk tehát rendkívül kreatív, és az asszony olyan háztartásról alkotott elképzeléséhez fordul, amelyben a kutyáknak szeretett helyük van. A zsidók számára a kutyák tisztátalan állatok voltak, amelyeket nem engedtek be a házba. Az ajtón kívül vannak, mint azok, akik Lázár sebeit nyalogatták. Jézus az asszony tapasztalatához és nyelvezetéhez nyúl. Átlépi népe kulturális korlátait. „Legyen hát akaratod szerint”. Sienai Szent Katalin ezt a szabadság nagy ígéretének tekinti. Azt írja: „Isten határtalan jósága itt tárja fel azt a kincset, amelyet lelkünknek adott, a saját szabad akaratunk kincsét.”[3].
Sokan szeretnék, ha ez a Szinódus azonnal igent vagy nemet mondana különböző kérdésekben! De az Egyház nem így halad előre az Isteni Szeretet mély misztériumában. Nem szabad elmenekülnünk a nehéz kérdések elől, mint a tanítványok, akik azt mondják: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk!” Ezekkel a kérdésekkel az imádság és a kölcsönös meghallgatás csendjében időzünk. Hallgatunk, ahogy valaki megfogalmazta, nem azért, hogy válaszoljunk, hanem azért, hogy tanuljunk. Kitárjuk a képzeletünket, hogy új módokon legyünk Isten háza, amelyben mindenki számára van hely. Máskülönben, ahogy Angliában mondják, csak a Titanicon rendezzük a székeket. (Azt jelenti: valami értelmetlen vagy jelentéktelen dolgot tenni, ami nem járul hozzá egy aktuális probléma megoldásához – a szerk. megj.)
A tanítványok barátságtalan fogadtatása ellenére az asszony marad. Nem adja fel és nem megy el.  Kérlek, maradjatok, bármi is legyen a csalódottságotok oka az egyházzal kapcsolatban. Folytassátok a kérdezősködést! Együtt felfedezzük Isten akaratát.

Lábjegyzet
[1] Elmélkedés, 2024. október 1.
[2] Rebekah Liu. “A Dog under the Table at the Messianic Banquet: A study of Mark 7. 24 – 30”, Andrew’s University Seminary Studies, Vol. 48, No. 2, 2010, pp. 251-255.
[3] Le Lettere, 1.262, Quoted by Paul Murray OP, St Catherine of Siena: Mystic of Fire, Preacher of Freedom, Word on Fire Institute, Park Ridge, 2020, p. 30.

Forrás: www.vaticannews.va/en