Templombúcsú Avilai Szent Teréz ünnepén Szörényordason

Az önismeret, a hit és a remény idején, nyitott szívvel és szemmel a világra, amelyben élünk, most még inkább, mint valaha, EGYÜTT voltunk Szörényordason, a Szemenic-hegy lábánál lévő kis településen, Krassó-Szörény megyében, az Ávilai Szent Teréz római katolikus templom felszentelésének 152. évfordulóján, amelyet az október 15-én, szombaton ünnepeltek.
Az 1879-ben I. Ferenc császár idején ide telepített németek által alapított Szörényordas templomának ünnepén idén is nagyon sokan részt vettek. A szentmisét Pál József Csaba megyés püspök mutatta be, koncelebrált Veniam Pălie főesperes, a resicabányai Havas Boldogasszony temlom plébánosa.
A liturgia két olvasmányát Dr. Christian Chioncel, a Hegyvidéki Bánsági Németek Demokrata Fórum alelnöke és Dr. Claudiu Călin egyházmegyei levéltáros olvasta fel. A szentmise zenei szolgálatát Prof. Maria Surdu és Patrick Paulescu látta el.
Német és román nyelvű szentbeszédében Pál József Csaba püspök Ávilai Szent Teréz életéről beszélt, kiemelve a szent mély lelkiségét és az egyház lelkiségére és életére mind a mai napig gyakorolt hatását. Nagy Teréz műveiből idézve a megyés püspök a következőképpen fogalmazott: – A szent az imádság útját járta, amelyet úgy jellemzett, mint egy baráti kapcsolatot, amelyben gyakran egyedül beszélgetünk azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket. Amikor imádkozunk, nem az a fontos, hogy sokat gondolkodjunk, hanem hogy sokat szeressünk, és hogy tekintetünket arra az Egyre szegezzük, aki soha nem szűnik meg szeretettel ránk nézni és türelemmel elfogadni minket. Isten sokféle módon vezetheti magához a lelkeket, de az ima a biztos út – mondotta a Nagy Szent Teréz.
A szentmise végén megáldották a föld, a természet és az emberi munka gyümölcsét, ajándékait, és hálát adtak Istennek a kegyelemért és jóságáért. Ezt követően Josef Țigla átadta a főpásztornak és a főesperesnek a 35. Hegyvidéki Bánsági Német Kulturális Napok jubileumi emlékérmet.
A szentmisét követően a jelenlévők a templomkertben a Szovjetunióba kitelepített németek emlékművénél imádkoztak, majd megáldották a Helmuth Kierer házának udvarán feldíszített Kirchweih-fát. A steierdorfi Bergwerkskapelle és a temesvári Banater Musikanten fúvószenekarok, a resicabányai Enzian, a steierdorfi, a moinești-i, a szatmárnémeti, a temesvári Banater Rosmarein és Banater Kranz, a dettai Edelweiss néptáncegyüttes, továbbá az ausztirai Neumarktból, a horvátországi Vucovarról, Bukarestből, Suceavaból, Câmpulungból, Vatra Dorneiból, Bacăuból, Moineștiből, Besztercéből, Szatmárnémetiből és Aradról érkezett vendégek, a Gondviselés nővérek és a német nemzetiségű hívek jelenléte, akik kifejezetten a Kirchweih miatt tértek vissza Németországból, a remény, a tolerancia és az öröm ünnepévé tették ezt a templombúcsút.
Szép volt. Mert mindenki együtt ünnepelt és Avilai Szent Teréz buzdításának fényében cselekedett: . Și am acționat conform îndemnului Sf. Tereza de Avila: „Ne törekedj arra, hogy az egész emberiség jótevője légy, hanem elégedj meg azzal, hogy jót teszel azokkal, akik között élsz.“