Máriaradna idén kettős jubileumot ünnepel: 500 évvel ezelőtt épült az első kápolna a radnai Szőlőkben, azon a dombon, ahol a jelenlegi kegytemplom áll, és amelyet Rudnay Sándor esztergomi érsek 200 évvel ezelőtt konszekrált. Bár a járvány okozta helyzet miatt a nagyszabású ünneplés elmarad, a két évforduló mégsem múlhat el úgy, hogy ne emlékeznénk meg róluk.
A régmúlt idők történéseit írott krónikák őrzik; a közelmúlt és a jelen eseményeiről szemtanúk tudósítanak a leghitelesebben. Az alábbi sorokban ők beszélnek: Isten szolgái, egyházi vezetők, vallásukhoz ragaszkodó idős emberek, hitben nevelkedő fiatalok, közös ünnepeink megtartói és az évszázados kegyhely, Máriaradna zarándokai. Olyan emberek, akiknek az élete különleges módon kötődik e kegyhelyhez, a Szűzanya radnai templomához.

A kiskrassói születésű Lauš Nikolát a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola elvégzése után 2005-ben szentelték pappá. 2005-2011. között püspöki titkárként tevékenykedett. 2011-ben a Püspökség ökonómusává, 2013-ban püspöki irodaigazgatóvá nevezték ki. 2014-től kanonok, a székeskáptalan tagja. A máriaradnai épületegyüttes felújítására vonatkozó pályázatnak a Püspökség által kinevezett projektfelelőse, aki a munkálatokat azok befejezéséig koordonálta. 2017-től ugyancsak a Püspökség képviseletében a temesvári Szent György székesegyház felújítását célzó pályázat projektfelelőse.

–  Irodaigazgató úr, Önt a Szűzanya tisztelőjeként ismerik az oltártestvérek és a hívek. Melyek a radnai kegyhelyhez kapcsolódó gyermekkori emlékei?
– Ha nem csal az emlékezetem (és mivel ebben az évben kerek évfordulót ünnepelhetek, lehet, hogy már nem vagyok olyan jó ezen a téren), azt hiszem, először 5 éves koromban mentem, vagyis mindenképpen óvodás koromban. Örömmel emlékszem vissza arra, hogy nagyanyám volt, aki magával vitt az augusztus 14-15-i zarándoklatra, Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából. Nem emlékszem sok részletre, határozottan emlékszem viszont a vágyra, hogy részt vehessek ilyen zarándoklaton. Hallva a családban és a faluban erről a kegyhelyről, amelyet gyakran emlegettek, alig vártam, hogy én is mehessek oda. Szóval a nagymamámmal lelkesen indultam el vonattal Resicabányáról Temesvárra, majd Temesvárról Radnára. Természetesen az út akkoriban nem volt rövidnek mondható, mivel nem volt lehetőségünk gépkocsival utazni, de akkor csak az izgalom és az öröm számított, hogy végre én is eljuthatok Máriaradnára. És amikor megérkeztem, emlékszem, hogy nagymamám kezdte megmutatni a folyosón lévő kegyképeket, és eszemben maradt egy festmény a bejárat közelében, amely a mennyet és a poklot ábrázolta. Gyakorlatilag áldásként élem meg, hogy gyermekkorom óta abban a kiváltságban és örömben részesülhettem, hogy közel kerüljek a kegyhelyhez. És ezért mindenekelőtt a Jóistennek vagyok hálás, de a családomnak is, akik a hit és a jámbor istenfélelem szellemében neveltek.

– Az elmúlt években a máriaradnai bazilika és kolostorkomplexum felújításának Európai Uniós projektjét koordinálta. Hogyan emlékszik erre az időszakra, a felújítási munkák megáldása előtti felkészülési időszakra, a kezdeti munkálatokra és a kegyhely népszerűsítésére, valamint az összes többi eseményre?
– Isten kegyelmének köszönhetően alkalmam volt részt venni ebben az egyházmegyénk számára oly fontos és jelentős projektben. Mivel nem telt el sok idő azóta, sok emlék fűződik ehhez a projekthez, de el kell ismernem, hogy nem volt éppen könnyű időszak. Különösen az elején nehezen megvalósítható célként fogtam fel, mert nem tudtam, hogyan alakulnak a dolgok, mivel ez volt a Temesvári Római Katolikus Püspökség első olyan pályázata, amelyet Európai Uniós alapokból finanszíroztak. Egy rendkívül összetett és átfogó projekt, amelynek során folyamatosan alkalmazkodni kellett a különféle, előre nem látható helyzetekhez. Valójában az egész megvalósítási folyamat megkövetelte a különféle, nem mindig könnyű megoldások folyamatos keresését. De most, visszatekintve, csak örömmel tudok gondolni arra az időre, és hálás vagyok Istennek, aki valójában irányította a projektet, valamint a Szűzanyának, a leghatékonyabb szupervizornak. Nagy örömmel gondolok nemcsak magára a pályázatra, amely Istennek hála sikeresen lezárult, hanem arra, ami a teljes épületegyüttes rehabilitációjával megvalósult. Ez a felújítás arra hivatott, hogy kiemelje a templom szépségét, ami az ember számára is az isteni szépségnek és ragyogásnak a bizonysága. Végül, de nem utolsósorban, különösen hálás vagyok Roos Márton ny. püspöknek minden támogatásáért, a nagyszabású projekt megvalósítása érdekében tett hozzájárulásáért, valamint a felújítás során és azt követően nyújtott segítségért. Emeritus püspökünk állandó segítsége, részvétele, érdeklődése és erőfeszítése nélkül nem hiszem, hogy a végeredmény hasonló lett volna. Ezért kérem a Mennyei Atyát, hogy jutalmazza meg őt, és továbbra is óvja kegyelmével.

– Az évek során találkozott a különböző zarándokokkal és vendégekkel, búcsújárók népes csoportjával. Tudjuk, hogy a horvát / krasován hívek is gyalog mennek Radnára. Vett már részt gyalogos zarándoklaton? Milyen élményt őriz erről?
– Kisgyermek korom óta sok zarándoklaton vettem részt, várva a horvát falvakból körmenetben érkező zarándokok csoportját. Gyermekkoromban sokszor mentem Radnára, de nem gyalog. Középiskolás koromban kezdtem a gyalogos búcsújárást. Nagyon szép és gazdag élmény volt, lehetőség arra, hogy sok mindent megtanuljunk, különösen az idősektől. Állítom, hogy ezek az események az oktatás, a hitben való növekedés, valamint a hit gyakorlására és megélésére való nevelés zarándoklatai voltak. A résztvevők elmagyarárázták, hogyan kell gyalogoljunk, imádkozzunk, énekeljünk, hogyan vigyázzunk és figyeljünk arra, hogy milyen módon veszünk részt a zarándoklaton. A csoport idős tagjai figyelmeztettek bennünket arra, hogy zarándokolni megyünk, nem beszélgetni.

–  Milyen jövőbeni tervei vannak Máriaradnával és Kalodvával kapcsolatban? Értesüléseink szerint fejleszteni szeretné lelki-pasztorációs, illetve turisztikai, és gasztronómiai szempontból egyaránt, hasonlóképpen a fiataloknak és a felnőtteknek itt szervezendő lelki programokat is.

4MP859 Digital Camera

– Az elmúlt hónapokban több tervünk volt, amikor hazánk és az egész világ még nem számolt azzal, hogy ilyen időszakot, világjárványt élünk meg. De ez nem zárja ki, hogy bizakodással tekintsünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy Isten ma is, holnap is és mindig velünk van, bármi történjék. Még akkor is, ha jelenleg nincsenek konkrét elképzelések vagy pontos tervek, vannak ötletek és vágyak. Ebben az értelemben elmondhatom, az a célunk, hogy a jövőben az egész máriaradnai épületegyüttes önfenntartó legyen, képessé váljon saját kiadásainak fedezésére, a múzeum folyamatosan vonzza a turistákat, több vendégszobát rendezzünk be, és különböző találkozókat, konferenciákat vagy egyéb programokat szervezzünk, amelyeknek a máriaradnai épületegyüttes adjon otthont. Ami Kalodvát illeti, ott már létezik egy többszobás ház, ahol lehetőség nyílik további szálláshelyek kialakítására a Máriaradnára érkező fiatalok számára, esetleg lelkigyakorlatok vagy lelkinapok megszervezésére is.
Ami a turisztikai vagy gasztronómiai részt illeti, természetesen foglalkoztat a gondolat, hogy milyen szép lenne, ha a közeljövőben különféle vásárokat szervezhetnénk, például karácsonyi vásárt (egyszer már szerveztek) vagy húsvéti vásárt. De egyelőre csak az ötletek és elképzelések szintjére korlátozódunk, bízva a mielőbbi megvalósítás lehetőségében.
Bármilyen irányba tekintsünk, fontosnak tartom Máriaradna népszerűsítését és a hely gazdagságának teljes mértékű kihasználását, annak valódi értékére való felemelését. Függetlenül attól, hogy milyen szempontból fejlődik majd, azok számára akik ide jönnek, legyen az a hely, ahol találkozhatnak Istennel és a Szűzanyával, az a tér, ahol az ember szíve közelebb kerül a éghez. Hiszen az ember végső célja a lélek üdvössége és az örök élet. Minden törekvésünk, tevékenységünk, erőfeszítésünk és vágyunk lényegében erre a legfőbb célra irányul, ez az, amiért a Mindenható Atya megteremtett minket.

– A máriaradnai zarándoklatok hangulata különleges, rendkívül változatos. Milyen élményeket őriz különös módon is az emlékezetében?
– Több is van, de most csak egy-egy emléket idézek fel életem két különböző szakaszából:
– Gyermekként, amikor nagymamámmal zarándokoltam, emlékszem arra az érzésre, amely akkor töltött el, amikor először beléptem a templom bal oldalán végighúzódó folyosóra, ahol különféle votivképek és kegyképek vannak a falra függesztve. Lenyűgözve néztem ezeket, és emlékszem, hogy volt ott egy, amely a mennyet és a poklot ábrázolta, amely azokban a percekben nagyon mély hatást gyakorolt rám.
– Papként különleges emlékként őrzöm a szívemben, hogy 2015-ben a felújítási munkák megáldása alkalmából Máriaradnán jelen volt az azóta elhunyt Joachim Meisner bíboros. Egy, a jelenlétével melegséget sugárzó, kiemelkedő szolgája Istennek, a jóság megtestesítője, mély hitű főpásztor, aki világosan és megalkuvás nélkül képviselte egyházunk tanításait és igazságait. Köszönetemet fejezem ki az Úrnak a lehetőségért, amely megadatott nekem, hogy ilyen érzelemdús eseményeket éljek meg, és hogy ilyen emberekkel találkozhassam, akik örökre megmaradnak emlékezetemben, a lelkemben, és keresztényi tudatom szempontjából meghatározók.

– Mit jelent az Ön számára Máriaradna?
– Nehéz körülírni… Azt mondhatom, hogy a temesvári székesegyházzal és szülőfalum templomával együtt Máriaradna a lelkem és a hitem igazi otthona, a különleges béke és mély lelkiség helye, egyedülálló menedékhelye a szívemnek, rendkívüli hely, amely életem része, ahol feltöltöm a lelki „elemeket”, és ahol a Jóistennel és mennyei Édesanyámmal, a Szűzanyával való találkozás természetfölötti kötődéssé válik és valós alakot ölt. Máriaradna belső öröm és gazdagság a számomra, meghitt nyugalom és értékes kincs az életemben, az Úr ajándéka, egyike a legszebb áldásoknak, amelyet a Teremtő Atyától kaptam ebben az életben. Őt illeti a hála és köszönet mindazért, amit Máriaradna jelent számomra, és azt hiszem, hogy sokunk számára is.
(Az interjút a temesvári Püspökség sajtóirodájának munkatársai készítették)