Pál József Csaba temesvári megyés püspök a Szentatya által kinevezett tagként van jelen Rómában a püspöki szinóduson. A főpásztor az első hét munkálatait követően küldött beszámolót az ott folyó tevékenységről.

Ez az első alkalom, hogy részt veszek egy püspöki szinóduson. Már az elején elmondhatom, hogy rendkívüli élmény. A gyűlést háromnapos lelkigyakorlat előzte meg. Ez egy újabb jele annak, hogy a lelki dimenzió nagyon fontos. A Szentatya gyakran hangsúlyozta, hogy nincs szinódus Szentlélek nélkül. Ennek a zsinatnak az igazi nagy újdonsága az, ahogyan megéljük. Munkánk során többször megállunk imádkozni, hogy valóban a Szentlélek szellemében tudjunk együtt dolgozni. Kiscsoportos találkozókon és nagygyűlésen dolgozunk. A VI. Pál teremben mintegy harminc kiscsoport alakul kerek asztalok körül. Mindegyikük előtt van egy-egy táblagép, amelyen keresztül kommunikálunk az általános titkársággal, információkat kapunk vagy küldünk. A nyelvtől függően gyakran kiscsoportokban vagyunk. A közösségünk neve „conversazione nello Spirito”, ami nem csupán lelki beszélgetést jelent, hanem a Szentlélek meghallgatását, a Benne, az Ő Lelkében való közösséget. Ez nem csak beszélgetés, hanem teljes önátadás a kölcsönös tisztelet és bizalom légkörében.
Szent Pál apostol galatákhoz írt leveléből tudjuk, hogy az öröm a Szentlélek egyik gyümölcse. Ezt az örömöt beszélgetéseink során és azok végén tapasztaljuk meg. Ez egy kegyelem. És az is kegyelem, hogy bár nagyon különbözőek vagyunk, mégis harmóniában tudunk együtt dolgozni. Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus jelen van a Szentlelke által.
Ez a gyűlés a szinodalitásról szól, három szempontból: közösség, részvétel és misszió. A szinódus megélésével megtanuljuk és gyakoroljuk az egyház zsinati stílusát, amelyet a mindennapi életünkben is meg kell élnünk. Együtt járni, együtt gondolkodni, együtt imádkozni, együtt dolgozni keresztény módon. Ez egy lelki magatartás, amely bizonyos értelemben megtérést igényel. Meg kell tanulnunk Jézus útját. Jézust kell a középpontba helyeznünk, mind a különböző vitákban, mind a döntéseinkben. Mondhatnánk, hogy a szinódus az a mód, ahogyan a keresztények keresztény ügyekben döntéseket hoznak.
Isten Igéje és az Eucharisztia központi helyet foglal el a jézusi lelkület kialakításában. Mindennapi életünket a liturgia szellemében kell élnünk. A szentmisében erőt kapunk arra, hogy mindennapi életünkben megéljük az evangéliumot, amikor azt ünnepeljük, hogy mit tett értünk az Úr amikor megváltott minket, és hogyan vezetett minket azon a héten.
A kölcsönös engedelmesség szelleme valósul meg közöttünk, egymásban Jézust keresve, közösséget alkotva.
Újra hangsúlyt kapnak a kis közösségek. A közösség részben Isten ajándéka, részben pedig a mi feladatunk.
Mi a célja mindennek?- Sokféle cél van, de a végső cél az, hogy Jézust még jobban eljuttassuk az emberekhez. Mert az embereknek szükségük van Jézusra, azoknak is, akik az egyházban tevékenykednek, és azoknak is, akik távol vannak az egyháztól.
A szeretet tanúságtétele segít bennünket, ahogyan az első keresztényekről megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást. Az egyik kész az életét adni a másikért”. A hit és a másik példája által növekedünk.

† Pál József Csaba