Pál József Csaba megyés püspök december 27-30. között a Karánsebesen tevékenykedő ferences nővérek rendházában a temesvári egyházmegyés teológiai hallgatókkal találkozott. A programról Ioan Motolan teológiai hallgató küldött beszámolót.
Nincsenek véletlenek, amikor Isten mindannyiunkat egy helyre hív egy céllal. Különböző helységekből, különböző háttérrel és anyanyelvvel rendelkezve, különböző egyházakhoz tartozva, ugyanazt az imát mondjuk. Az Úr kezdettől fogva egy asztalhoz ültetett minket, és egy fedél alatt gondoskodott rólunk, mert látott valamit a jelenlévők szívében.
Az első nap programja zsolozsmával, az Istenhez intézett imákkal és szentmisével kezdődött, majd a Fokoláre Mozgalom koordinátorai által előkészített és felvázolt témák megvitatásával folytatódott. E tanúságtételek alapján mi is csatlakoztunk a tapasztalatcseréhez az online résztvevőkkel csakúgy, mint egymással.
A javasolt témák változatosak voltak, de mind egy célhoz vezettek: az egységhez. A párbeszéd kiindulópontja a következő volt: „belső élet és ima”. Mindannyian rájöttünk, hogy az ima a lélek lélegzete. Minél nehezebb a munka, annál bensőségesebbnek kell lennie az imának. Annak érdekében, hogy elmélyülhessünk ezekben a gondolatokban, együtt vettünk részt a szentmisén, felajánlva Istennek minden kérésünket, kérdésünket és hálánkat.
A Jézus imája az egységért címet viselő téma mélyreható volt. Megosztottuk egymással a közösségépítés során tapasztalt nehézségeinket, és rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, mert mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb gondjai. Az ember csak imádságban és alázatban tud közeledni a másikhoz.
A következő három nap hasonlóan telt, a laudes imával és szentmisével kezdődött.
Ezután együtt kirándultunk a Szemenic-hegyre. Útközben megálltunk egy rövid látogatásra a temesszlatinai plébánia fiatal csoportvezetőinél, akik a plébánosukkal együtt táboroztak. Ennek keretében szép tapasztalatcserét folytattunk.
Utunk során volt szerencsénk ellátogatni a karánsebesi Ortodox Püspökségre, ahol nagy szeretettel fogadtak és találkozhattunk a teológusokkal és az ortodox papokkal. Ezt követően a karánsebesi római katolikus plébánián Marin Matieș plébános fogadott bennünket. A találkozó során beszélgetés keretében megosztottuk és elemeztük Isten szeretetének megnyilvánulási módjait, amely mindannyiunkat egységre hív.
A vezetés és a szinodalitás/ Jézus közöttünk/az elhagyott Jézus, voltak azok a témák, amelyekre összpontosítottunk. Ezek során közösen megvitattuk az információ, a szerepek és felelősségek, a visszajelzések és az együttműködés értékét a valódi keresztény közösség és barátságok építésében. Láttuk, hogy minden emberben ott van egy elhagyott Jézus, aki válaszra vár. A szinodalitásban láttuk, hogy a közösség szellemének jelen kell lennie mindenben, amit teszünk. Gyakran nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem az, hogy mit mond nekünk Isten, és hogy meghallgatjuk felebarátunkat. Így a másik felfedezésével megtanuljuk felfedezni önmagunkat.
Reménységgel a szívünkben váltunk el, megígérve, hogy egy napon újra találkozunk, hogy együtt változtassuk meg a világot és szeretetben egyesítsük az emberiséget.