Február 2-át, az Úr bemutatásának ünnepét Szent II. János Pál pápa 1997-ben a Megszentelt Élet Világnapjává nyilvánította, amit minden évben megünnepelnek. A Temesvári Egyházmegye papjai, valamint a szerzetesrendek és kongregációk tagjai ezt a napot évről évre együtt ünneplik a világnaphoz legközelebb eső szombaton tartott találkozóval. A programban pontifikális szentmise szerepel, amelyet a temesvári Szent György római katolikus székesegyházban celebrálnak, ezt követően elmélkedésra vagy előadásra és közös agapéra kerül sor.
Idén a papság és a megszentelt életet élők találkozójára február 1-jén, szombaton került sor. A szentmisét a Szent György székesegyházban Pál József Csaba megyés püspök mutatta be, az egyházmegye szinte valamennyi plébániájáról érkezett papok, szerzetesek és szerzetesnők jelenlétében, majd a résztvevők a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumba vonultak, hogy részt vegyenek az „Egyház a remény szolgálatában” című előadáson, amelyet Florian Mross lelkipásztor, drezda-meißeni egyházmegyés pap, a római Santa Maria dell’Anima Pápai Intézet rektorhelyettese tartott. A liturgia zenei szolgálatát Bajkai-Fábián Róbert székesegyházi orgonista látta el.
Bevezetőjében a megyés püspök üdvözölte az egybegyűlteket, és szavait mindenekelőtt a megszentelt személyekhez intézte: „Ez különleges nap a számotokra. Természetesen, a világnap holnap van, de mi most ünnepeljük. Gondoljatok azokra a pillanatokra, amikor felfedeztétek a Jóisten hívását. Adjunk hálát a Jóistennek a megszentelt életre való hivatás ajándékáért”.
A találkozó és a lelki program meghívottja, Florian Mross lelkipásztor német nyelvű, román nyelvre lefordított szentbeszédében három okot sorolt fel, amiért a reménytelenség nem lehet opció a keresztények számára: „Ezeket a gondolatokat Johannes Hartl német teológustól vettem át. Az első ok az, hogy Isten számára valójában semmi sem probléma. A mi reménységünk nem a világi struktúrákban van, hanem csakis Istenben. A második ok: a történelem során vannak olyan meghökkentő változások, amelyeket senki sem látott előre. És végül a harmadik ok: a hűséges tanúságtétel a valódi siker. Számunkra, keresztények számára a siker nem a földön látható eredményekhez kötődik. Szent Pál így fogalmaz Timóteushoz írt második levelében: „Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.”
A szentmisét követően a papok és a szerzetesrendek tagjai a Gerhardinum Líceum dísztermében gyűltek össze, ahol a nap programja Mross atya előadásával és kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott. A meghívott lelkipásztor elmélkedését történelmi visszatekintéssel kezdte, felidézve az egyházatyáknak, például Szent Ágostonnak, Nagy Szent Gergely pápának vagy Aquinói Szent Tamásnak a reményről szóló tanításait, majd megemlítette II. János Pál pápának, XVI Benedek pápának és Ferenc pápának a tanítását is. A későbbiekben Mross atya néhány gyakorlati módszert, alkalmat és lehetőséget is felsorolt arra vonatkozóan, hogy egy pap hogyan nyújthat reményt a körülötte élőknek.
Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte. A jelenlévők 7 csoportban osztották meg gondolataikat olyan kérdésekről, mint például: Hogyan közvetíthetjük keresztényként a remény üzenetét egy gyakran reménytelen világban? Hol tapasztalom a reményt a mindennapi lelkipásztori munkámban vagy a közösségemben? Milyen konkrét változásokat mernék megtenni az életemben a remény ereje által? A reménység mely helyen létezik a környezetemben, és hogyan lehetne ezt tovább erősíteni? A kiscsoportokban megbeszéltek összegzéseként mindenekelőtt fontos kiemelni azt, amit a résztvevők is a leggyakrabban hangsúlyoztak: a csak szavakban, de nem tettekben kommunikált, vagy a hit szilárd alapja nélkül közölt remény a szép szavak szintjén marad csupán, amely a nehézségek közepette nem nyújt megnyugvást vagy vigaszt. Mint azt az egyik pap megjegyezte, manapság sokan imádkoznak így: Istenem, ha létezel, segíts, ha tudsz. – Ha Isten puszta létezését is eleve megkérdőjelezzük, hogyan bízhatunk és reménykedhetünk az Ő segítségében, vagy hogyan adhatjuk tovább ezt a reményt másoknak? – tette fel a kérdést a lelkipásztor. Egy másik csoport a helyi egyház kiemelkedő személyiségeiről, a hit és a remény példaképeiről emlékezett meg, mint például tiszteletreméltó Márton Áron püspökről vagy Dr. Boros Béla címzetes érsek, temesvári segédpüspökről. Hangsúlyozták az imádság és az Oltáriszentség előtti elmélkedés fontosságát is, mivel az Eucharisztia és Isten minden időben a remény forrása.
Végezetül Florian Mross atya tanúságot tett arról, hogy mit jelent számára a remény: „Számomra a keresztény remény valódi erő az életemben”.
A találkozó Pál József Csaba megyés püspök imájával és áldásával ért véget, majd a jelenlévők közös agapén vettek részt a Gerhardinum Ljceum ebédlőjében.

A temesvári Püspökség sajtóirodája