A temesvár-belvárosi református templomban vasárnap kezdődött ökumenikus imahét második napján, január 31-én, hétfőn délután 6 órakor a gyülekezet tagjai Szilvágyi Zsolt püspöki helynököt üdvözölhették körükben. Mint azt Demeter Sándor helyi lelkész bevezetőjében mondotta, szeretettel várták a lelkipásztort „innen, a szomszédból”, mivel a református templomot és a temesvár-józsefvárosi plébániatemplomot mindössze két villamosmegállónyi távolság választja el egymástól. Közelségről azonban nem csupán a templomok esetében beszélhetünk, hiszen az eltelt évek alatt megannyi rendezvény, esemény fonta egyre szorosabbra, színesebbre a barátság szálait a római katolikus közösség és a református gyülekezet tagjai között.
Az imaóra témáját ezúttal Szent Pál apostol filippiekhez írt levelének egy részlete képezte: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2, 5-11).
A szentírási rész kapcsán a meghívott lelkipásztor az alázatról és az engedelmességről elmélkedett. – Az alázat rendkívül fontos az egységhez vezető úton. Az élet igazolja, hogy ott, ahol az emberek csak nagyok akarnak lenni, nincs egység, nincs béke, nincs gyülekezet, közösség, plébánia vagy család. Azok az emberek mentik meg a közösségeket, akik Jézus nyomdokain haladva alázatosak tudni lenni. A világ szemében az a nagy, aki hatalomra tör, aki az akaratát mindenáron érvényesíti, Isten szemében viszont nagyok azok, akik tudnak kicsik lenni. Nagy alázatra van szükség a Jóisten iránti kapcsolatban, a családban, és alázat kell ahhoz is, hogy önmagunkkal békében tudjunk élni, kibéküljünk a saját korlátainkkal, hibáinkkal és esendőségünkkel, hogy kibéküljünk az életünkkel, a korunkból adódó korlátokkal. Krisztus nélkül nincs erőnk mindezt megélni. Én ehhez kívánok erőt Önöknek és magamnak is – fogalmazott Szilvágyi Zsolt plébános.
Ezt követően Demeter Sándor lelkész felkérte a püspöki helynököt, hogy a keresztények egységéért tartott imanyolcad mottójához kapcsolódóan ossza meg a hallgatósággal, mi volt számára az a csillag – egy személy, egy helyzet, egy Ige, egy körülmény – amely által Isten vezette őt.
– Nekem megadatott az a kegyelem, hogy vallásos családban nőttem fel, így az életemben soha nem volt kérdés, hogy van-e Isten vagy nincs. A kérdés az volt, hogy milyen Ő, és hogy én valóban követem-e Őt. Vannak kegyelmi pillanatok, amiket nem lehet szavakba önteni. Egy ilyen volt az, amikor Gyulafehérvárról tartva hazafelé, Aradra, a vonaton rádöbbentem: Isten végtelenül szeret, és elég a közelében lennem ahhoz, hogy megérezzem az Ő szeretetét. Nem azért szeret, mert olvasom a Szentírást vagy mert templomba járok. És erre a szeretetre kell válasz legyen az én életem – idézett fel egy számára meghatározó kegyelmi pillanatot a józsefvárosi plébános.
Az imaórát a jelenlévők éneke zárta, Tasi Tibor pedig Pecznyík Pál: Jézus bennünk című versét mondta el.
Végezetül Szilvágyi Zsolt plébános áldásban részesítette az egybegyűlteket, Demeter Sándor lelkész pedig ismertette az ökumenikus imahét következő programját: február 1-jén, kedden az imaalkalmat Gazda István lelkész, az Új Ezredév Református Központ lelkipásztora vezeti.
A temesvári Püspökség sajtóirodája
