John Lennon a keresztúti stáción – Az orsovai római katolikus templom és a lázadás szimbóluma

Több mint 32 év telt el azóta, hogy Romániában megdöntötték Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor hatalmát. Rendkívül kegyetlen vezetőnek tartották, aki különösen a római katolikus egyház számára nem sok mindent hagyott hátra – és tucatjával romboltatta le a templomokat ahelyett, hogy újak építését sürgette volna. Így aztán kisebbfajta csoda, hogy az 1970-es években, a kommunista korszak közepén új katolikus templom épült a Duna-parti Orsován. Ami akkor elkerülte a kommunisták figyelmét: az építők a nyugati popkultúra meghatározó alakjait festették meg a keresztút stációin, nyilván a lázadás jeleként. És még ezen túl is mindenféle különlegességet találhat az érdeklődő ebben a Duna romániai partjától nem messze fekvő templomban, ha megfelelő idegenvezető áll rendelkezésre.

A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt templom egy gyönyörű, a 70-es években emelt épület. Amit akkor elértünk – fantasztikus! A templomon nincsenek ablakok, a fény a mennyezetet felül kettéválasztó kereszten át érkezik – A FÉNY A KERESZTEN ÁT ÉRKEZIK! – nagyon szimbolikus. A fény az oltár falán lévő nyíláson keresztül is érkezik: egy újabb kereszt rajzolódik ki. A templom nagy része beton, de van benne fa is, részben burkolatként és színkontrasztként – melegséget sugároz – a szürkéhez képest – mondja bevezetőként Lucacela Davor atya, a bánsági hegyvidékről származó horvát nemzetiségű lelkipásztor alig visszafojtott lelkesedéssel.
Valójában minden modernség ellenére az embernek az az érzése, hogy a korai kereszténységet megélő (vagy megtapasztaló) pásztorok és nomádok óriási sátrában van, amely kívülről úgy néz ki, mint egy halászhajó, amelyet kihúznak a partra, a szárazra – igen, az apostolok többsége nem halász volt? „Emberhalászok”? Orsova tízezer lakosú város Románia délnyugati részén, közvetlenül a Duna partján; a túlsó parton lévő szomszédos Szerbiával határos. Amikor Lucacela Davor római katolikus plébános a helység közepén álló templomról beszél, könnyen elragadtatja magát. És nem csak a modernista építészet, a betonszerkezet, a mennyezetbe épített hatalmas üveg-kereszt miatt, amelyen keresztül behatol a napfény. Luccela atya bevallja, hogy emiatt szokott szürkület előtt misézni, hogy teljes mértékben kihasználja a nappali fényt. A reflektorok – eredeti stadionlámpák az 1970-es évekből – annyi áramot fogyasztanak, hogy kénytelen a természetes fényt használni…
Ez az orsovai templom több különlegességgel is rendelkezik: „Van egy nagyon modern keresztutunk: 15 stációja van. A kommunizmus bukása után egyre inkább kifejezésre jutott az, amit sokan már régóta tudtak: a keresztúti stációkon megfestett alakok olyan emberek, akik az 1970-80-as években (és részben azelőtt) voltak híresek. Vannak köztük híres sportolók és színészek. És abba a jelenetbe, amikor Jézust elítélték, Gabriel Popa Lenint is megfestette. A farizeusok között. „Akkoriban, a kommunista Romániában, az 1970-es években ez nem volt éppen összeegyeztethető az állami doktrínával. De ezzel az alakkal, amelyet a keresztút stációján megjelenik, más a helyzet. „Ott, a keresztút 15. állomásán, a „Feltámadás“ vagy „ Magyarázat a zenén keresztül“ című műnél megfestette John Lennont. Nem tudom, miért. A festő meghalt. Nem tudjuk, hogy miért éppen John Lennont választotta.“ Illetve miért hasonlít annyira az egyik félmeztelen emberalak a mikrofon előtt Mick Jaggerre a Rolling Stones-ból… Vagy a (régi-új) orsovai templom plébánosán a „Feltámadás“ képen miért van bíborvörös köpeny…” Ahol nincs bizonyosság, ott van a gyanú: „Tudom, hogy sok ismert dallam van, a rockban és a popban is, amelyeknek keresztény gyökerei vannak. Például a „Let it be”. Ez a Szűzanyától van, aki azt mondta: Legyen nékem a te igéd szerint. De nem tudjuk, miért pont Lennonra esett a választás. Ezt a festő nem mondta el. Legalábbis nekünk nem adták tovább.” Lucacela Davor atya jó okkal mondja ma: „Ez egy problémás időszak volt a kommunista korszakban. Gabriel Popa valószínűleg félt attól, hogy érveket hoz fel saját maga ellen – ez az én véleményem! De ő festette az egészet. Mindennek ellenére. Vagy mindazok ellenére.” „Minden festő, aki fontos keresztúti stációkat festett, bezárta az idejét a keresztúti stációkba.
Amit Orsován láthatunk, az így nézve valójában nem különleges! Ez a legjobb kulturális hagyomány” – teszi hozzá Werner Kremm, az ADZ újságírója, aki maga is katolikus, és időről időre ellátogat az orsovai Szeplőtelen Fogantatás templomba, illetve aki a Deutschlandfunk számára a látogatás ötletét adta. Kremm számára is nyitott marad a kérdés: hogyan tudott a festő a hetvenes évek elején, a romániai Ceaușescu-diktatúra fénykorában ilyen könnyen „belopni” egy John Lennon-portrét vagy Lenint a farizeusok közé a keresztútba? „Nem hiszem, hogy ez csak egy ügyes művész rejtett lázadása volt: ez több volt!” Werner Kremm felhívja a figyelmet a már rég elhunyt Gabriel Popa festőművész és Hans Fackelmann építész származására. „Mindketten bánságiak, mindketten Temesváron, Románia legnyugatibb régiójában éltek abban az időben, amikor az orsovai templom és a keresztúti stációk épültek. Orsovát a bánságiak még mindig a legdélebbi városuknak tekintik. És nem véletlenül volt ez a legnyugatibb régió az a terület, ahol később kitört a forradalom. Ez egy olyan régió volt, amely nyitottabb volt a világ, a kultúra és az ideológia felé. Gabriel Popa és Hans Fackelmann ráadásul a temesvári román popmozgalom, a Phoenix együttes környezetéhez tartozott. És egy művészeti avantgárdhoz (mint például a Stefan Bertalan és Roman Cotoșman köré szerveződött Sigma csoport). Véleményem szerint tehát bezárult a kör.” Így az orsovai templom bizonyos mértékig a múltbeli kommunista rendszer elleni lázadás kezdeteinek történetét is tükrözi. A tudatosan megélt művészi szabadságot – a cenzúra ellenére. Ami érdekes, hogy a keresztút egyes stációiról egy egész sor ismert személyiség van az 1970-es és 1980-as évekből. Az is tény, hogy a keresztutat (valójában egy folytonosságot) felépítő Krisztus-portrék a művész önarcképei. Gabriel Popa korának számos személyiségét a Megfeszített Jézus lábai alá helyezte. Közvetlenül Mária mellett áll a kereszt alatt például Florin Piesic és Széles Anna színész vagy Nadia Comăneci tornász világbajnok. Minél gyakrabban sétál el Lucacela Davor atya a keresztút mellett, annál gyakrabban fedezi az ábrázolt művészek és kulturális személyiségek arcát. De mindig megáll John Lennon képe előtt: „Felemeli a karját. És Krisztus pontosan ezt teszi. A festő bizonyára egy dallamra gondolt.” A kommunista vezetők nyilvánvalóan nem vették észre, hogy a festő egy nyugati popikon képmását festette a keresztútra. Vagy szemet hunytak felette? Azok, akik felismerték a Beatles-sztárt, megtartották maguknak. Emellett az ilyen „egyházi festészet” – az ortodox, szigorúan dogmatikusan szabályozott, a meglepetéseket kizáró ikonfestészetet követve – gyakorlatilag mentes volt a cenzúrától. Emellett: „Abban az időben minden nagyon csendes volt. Az emberek nem akartak problémákat. És nem akartak problémákat okozni másoknak. Azt hiszem, akkoriban nagyon kevés szó esett róla.”
A festő kritikus hozzáállása azonban nem csak a Lennon-portrén érhető tetten. „Érdekes a Lenin-portré is. Fél arccal festették le.” Az ortodox ikonográfiában minden szentet, minden pozitív személyt teljes arccal, frontálisan, tekintetüket mindig a nézőre irányítva festenek meg. Lenin esetében például csak az egyik oldala, az arcának egyik fele van meg… tehát valójában negatív személyiségként ábrázolják. Abban az időben már az is elég problémás volt, hogy Lenint egyáltalán ábrázolják, ráadásul negatív személyként egy templomban. Ez nagyon bátor tett volt!” A festővel szembeni megrovásokról vagy megtorlásokról azonban nem tudunk semmit. A több szempontból is jelentős keresztúti stációkon kívül a romániai Duna-parton található orsovai Szeplőtelen Fogantatás katolikus templom egy másik szempontból is egyedülálló. Werner Kremm: „Ez az egyetlen római katolikus templom, amely a kommunizmus alatt épült Romániában” [egy másik, ugyancsak Fackelmann műépítész által tervezett templom 1976-ban épült Újszentesen – a szerk. megj.]. A románok több mint 90 százaléka az ortodox egyházhoz tartozott, akkor is, csakúgy, mint ma; a katolikus egyház a mai napig egyfajta diaszpórát jelent Romániában. Ceaușescu diktátor nemigen tudott mit kezdeni a katolikus egyházzal. „Ez itt is egy kis paradoxon: Míg Ceaușescu arról híres, hogy könyörtelenül letarolta a bukaresti templomokat és kolostorokat, hogy új épületeket vagy a „Szocializmus győzelmének” pompás sugárútját és a „Nép Házát”, a hivatalos rezidenciáját felépítse, addig itt templomot építettek. Csupán néhány évvel a pusztító haragja előtt, amelyet az akkori pátriárka áldásával szabadított el!” A katolikus templom építésének okai a kis Duna menti közösségben tehát mélyen a kor politikájában gyökereznek. „A Vatikán Ceaușescu alatt vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Romániával. Ezt megelőzően a katolikus egyház megtűrt egyház volt. Volt egy egyezmény: ha templomokat kellett lerombolni, az állam gondoskodott arról, hogy új templomok épüljenek. Ez elvileg. Ezt a Duna-parti Fackelmann-épületet azonban a német Caritas finanszírozta”. Orsován korábban leromboltak egy templomot: ez a mai dunai vízgyűjtővel szemben állt, az „orsovai öbölben”. Akkoriban gátat, vízerőművet építettek a folyóra, hogy energiát termeljenek. A régi Orsovát elárasztotta a víz – és vele együtt a régi templomot is. „Az ok valójában az volt, hogy a régi orsovai katolikus templom a tározó fenekére süllyedt, miután 1971-től a Dunát a Vaskapunál felduzzasztották. Ez azt jelenti, hogy a régi templom még mindig ott van az orsovai öbölben. És amikor a vízszint süllyed, még mindig látható a torony.” Ma Lucacela Davor plébános naponta mutat be szentmisét az új templomban – ami a multikulturalizmus példája. Mert Orsova Románia nyugati részéhez tartozik, és a romániai katolicizmus szabályai érvényesülnek: a szentmisék többnyelvűek. „Kis egyházközségünk van, amelyet ma szinte kizárólag cseh hívek alkotnak. A németek kivándoroltak. A csehek maradtak. A közösséget 80-90 százalékban csehek, kevés román, magyar, néhány német alkotja. Még mindig van körülbelül tíz-húsz család.” A cseh közösség a hajdani bevándorlók, bányászok és földművesek leszármazottaiból áll, akik egykor Csehországból, a Cseh-erdőből érkeztek ide – akárcsak a Bánsági Hegyvidék romániai német lakosainak egy része. Egyébként Lucacela Davor lelkész nem tartozik sem a német, sem a cseh etnikumhoz, bár román állampolgársággal rendelkezik. „Horvát származású vagyok. A Bánságban, Resicabánya szomszédságában horvát kisebbség is él. Összesen hét faluban. Körülbelül 6500 horvát él még itt a Bánságban – ez egy nagyon-nagyon régi kisebbség.” Így válik az orsovai katolikus templom egyrészt a kommunizmus elleni csendes lázadás szimbólumává – és egyfajta multikulturális olvasztótégellyé Nyugat-Romániában. Lucacela atya mondja: „Nagyon büszke vagyok. Ez egy nagyon nagy örökség. És az embernek itt nagyon nagy felelőssége van, nem csak lelkipásztorként.”