I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka beszédet mond szeptember 11-én, a Kossuth téren a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik leglátványosabb eseménye, a gyertyás körmenet előtt.

Dimitriosz Archondanisz, ezen a néven ismerte az Imbrosz szigeten élő közösség a későbbi I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkát, aki gyermekkorában ministránsként segítette szülőfalujának papját a szolgálatában.
A Szent Györgynek szentelt központi falusi templomban, valamint a sziget távoli pontjain fekvő kápolnákban oltárszolgaként kísérte a fiatal Dimitrosz lelkiatyját, Aszteriosz atyát. Szűk hegyi ösvényeken esőben, szélben szamárháton haladtak közösségtől-közösségig, a fiatal fiú feladata a szent istentiszteleti edények szállítása volt. Gyakorta előfordult, hogy az atya harangozott és mindössze ketten voltak jelen a kápolnában.
Az ortodoxszemle.org felidézte a pátriárka tanúságtételét, amelyben élete legfőbb tapasztalataként említette a felismerést, hogy: „teremtettek vagyunk, életünket mástól, végső soron Istentől kaptuk („minden Őtőle van”). A liturgiában különleges módon éljük meg Isten jelenlétét, és azt, hogy Istenben való életre vagyunk hivatottak („minden Őáltala”). Az Eucharisztia szó szerint „hálaadást” jelent, melyben az élet Isten felé törekszik („minden Őhozzá”).” A papi hivatás választásában az motiválta, hogy folyamatosan megélje Isten titokzatos jelenlétét az egyházi istentiszteletben. Világképében jelen van az Isten valóságos jelenlétében élő keresztény érzése, megértése, megélése és tudata.
I. Bartholomaioszt gyakran „zöld pátriárkának” is nevezik, sokat tesz az összortodox összefogásért, az ökumenikus párbeszédért és a természetvédelemért. Hét nyelven: görögül, törökül, olaszul, németül, franciául, angolul és latinul beszél. „A keleti és nyugati keresztények közötti egység szent ügy” – hangsúlyozza a pátriárka. I. Bartholomaiosz számára nyilvánvaló, hogy az ortodoxia Európához tartozik, ahhoz, amit „nyugati civilizációnak” nevezünk. Az ortodoxia nem egy külön keleti-keresztény civilizáció az egységes Európa keretében.
Idén augusztus 20-án lesz huszonegy esztendeje, hogy a keleti egyház is szentként tekint államalapító királyunkra. 1054 óta tartó széttartást békéltetett össze Szent István királyunk, mikor 2000. augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka elismerte az ortodox egyház szentjeként első Árpád-házi szent királyunkat, és vele együtt a magyarság első missziós püspökét, a Konstantinápolyból hazánkba küldött Szent Hierotheoszt, aki templomokat, monostorokat alapított, és egyebek mellett István édesanyját, Saroltot is megkeresztelte.
Őszentsége a Szent István-bazilika előtt, az ünnepi szentmise keretében hirdette ki azt a bullát, ami első királyunknak az ortodox egyházban is szentként való tiszteletéről szól. Az ortodox egyházfő cselekedete azért is volt rendkívüli, mert az 1054-es egyházszakadás óta nem volt példa arra, hogy az ortodox egyház sajátjának ismerje el a római katolikus egyház valamely szentjét. A gesztus elismeréseként értékelhető, hogy a pátriárka megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedig díszdoktorává avatta.
A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus tiszteletbeli elsőséget élvez a tizenöt önálló ortodox egyház között. Az antiochiai pátriárkának alárendelt egyház 330-ban vált önállóvá, majd rövidesen a második legfontosabb egyház lett belőle, Róma után. Területe sokkal kisebb, mint eredetileg volt, jelenleg Törökország, Észak-Görögország és néhány földközi-tengeri görög sziget tartozik hozzá. A diaszpórában élő görög közösségek, így a Magyarországon élő görög, valamint a bizánci hagyományhoz kapcsolódó magyar ajkú ortodox egyházközségek is a patriarchátus alá tartoznak. Magyarországon a 2011. évi népszámlálás alkalmával 1701 ember vallotta magát görög ortodox vallásúnak.

Forrás: www.iec2020.hu, ortodoxszemle, Greek City Times, youtube, gondola.hu, Magyar Kurír, maltai.hu
Fotó:
www.parlament.hu, www.iec2020.hu, Asszonyi Eszter (reformatus.hu)