Máriaradna idén kettős jubileumot ünnepel: 500 évvel ezelőtt épült az első kápolna a radnai Szőlőkben, azon a dombon, ahol a jelenlegi kegytemplom áll, és amelyet Rudnay Sándor esztergomi érsek 200 évvel ezelőtt konszekrált. Bár a járvány okozta helyzet miatt a nagyszabású ünneplés elmarad, a két évforduló mégsem múlhat el úgy, hogy ne emlékeznénk meg róluk.
A régmúlt idők történéseit írott krónikák őrzik; a közelmúlt és a jelen eseményeiről szemtanúk tudósítanak a leghitelesebben. Az alábbi sorokban ők beszélnek: Isten szolgái, egyházi vezetők, vallásukhoz ragaszkodó idős emberek, hitben nevelkedő fiatalok, közös ünnepeink megtartói és az évszázados kegyhely, Máriaradna zarándokai. Olyan emberek, akiknek az élete különleges módon kötődik e kegyhelyhez, a Szűzanya radnai templomához.

Marianne Hellstern Szentannán született, ma is ott él. 1992 novemberétől a helyi Szent Anna templom kántoraként tevékenykedik. Az évek során újabb feladatokkal bízták meg, átvette a plébánia titkársági munkáját, és ahogy fogalmaz, ő a közösség „mindenese”.

– Orgonistaként és kántorként Ön is a radnai Szűzanya tisztelője. Melyek a kegyhelyhez kapcsolódó gyermekkori emlékei? Kivel ment először Radnára?
– Szentannán különleges hagyománya volt a helybeliek minden év augusztus 23-24-i máriaradnai zarándoklatának. Gyermekként én is gyakran részt vettem a gyalogos zarándoklatokon a szüleimmel, a bátyámmal és a nagyszüleimmel. A búcsújárás előestéjén a templomban gyónási lehetőség volt, az emberek ilyenkor türelmesen várták, hogy sorra kerüljenek. Ezt követően mindenki elvitte az úti poggyászát ahhoz a kocsishoz, akivel megegyezett. Ők a csomagokat ponyvával fedett lovaskocsikra rakták, és mindent előkészítettek a másnap reggeli induláshoz. Kora hajnalban, 4 órakor, a templomban a búcsújárókat megáldó szentmisét mutattak be, amelyen minden Radnára igyekvő hívő jelen volt. A liturgiát követően a résztvevők harangszó és fúvószenekar kíséretében körmenetben indultak a temető irányába. Őket kísérte a 10-15 lovaskocsi. A temető felé vezető út mentén volt egy kereszt és két kápolna. Ott megálltunk, imádkoztunk és énekeltünk, majd tovább indultunk a mezőkön át Radna felé. Csak a legszükségesebbeket vittük magunkkal: élelmet és vizet. A lovaskocsik Világoson keresztül Gyorok felé haladtak. Gyorokon a templom udvarában megebédeltünk, majd folytattuk utunkat a dombokon át Radna felé. A domb aljában, a kis Mária-kápolnánál vártak minket a kocsik. Itt a Mária-lányok magukra öltötték fehér ruhájukat, a zenészek elővették hangszereiket, és így indultunk el, imádkozva, énekelve a radnai templom felé. Radnára általában 17-18 óra tájt szoktunk megérkezni. A helyi plébános a templom előtt várt, majd szentmisén vettünk részt és keresztcsókhoz járultunk. A hosszú nap után, fáradt lábbal mindenki visszavonult szálláshelyére, amelyet előre kibéreltek. Este még közösen imádkoztunk, énekeltünk, majd mindannyian mély álomba merültünk.

– Mikor játszott első alkalommal orgonán és énekelt a zarándokokkal együtt a kegytemplomban vagy a keresztúton? Milyen érzés volt?
– Orgonistaként 1993 óta minden évben részt vettem a radnai zarándoklaton. A Szűzanya tiszteletére bemutatott szentmisén orgonán játszottam és a szentannai kórussal együtt közösen énekeltünk. Felemelő érzés, nagyon megérint minket.

– Melyik volt az első, Radnán énekelt Mária-ének és melyik áll legközelebb a szívéhez?
– Kedvenc Mária-énekem, amit szívesen játszom orgonán is, az ,,O Maria hilf doch mir, sieh es fleht ein Kind zu dir…. A radnai zarándoklatok végén, a Szűzanya lourdes-i barlangjánál pedig az ,,O Mutter Maria, wir scheiden von dir“ címűt szokták énekelni. Mindkettőt a mai napig szívesen énekelem a májusi ájtatosságok alkalmával is.

– Az évek során Radnán olyan búcsújárókkal és különböző zarándokcsoportokkal találkozott, akik a saját anyanyelvükön énekeltek és imádkoztak. Hogyan viszonyul az itt beszélt nyelvek, zenei kincsek és imák változatosságához, gazdagságához? Bizonyára hallott olyan énekeket is, amelyeknek ismerős a dallama, de szövegét Ön a saját anyanyelvén tudja?
– Sokszor voltam Radnán augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén és szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján is. Az ilyen nagy ünnepeken rengeteg, különböző nemzetiségű zarándok van jelen. A legszebb az, hogy ha énekelünk, mindannyian közös nyelven beszélünk.

– Vezetett Ön is zarándoklatokat, legyen az gyalogos, vagy busszal, vonattal, egyéb járművel? Hogyan emlékszik rájuk, milyen élményei, tapasztalatai vannak ezekkel kapcsolatban?
– Az eltelt évek alatt, amióta orgonista vagyok, a zarándokok száma egyre csökken.  Ezért is utazunk személygépkocsival vagy mikrobusszal. Ennek ellenére az út mindig szép, ahogy együtt imádkozva, énekelve megyünk Radnára.

– A máriaradnai zarándoklatok hangulata különleges, néha rendkívül változatos. Milyen élményeket őriz különös módon is az emlékezetében?
– A zarándoklatok alkalmával a jelenlévők gyakran énekelik a „Die Glocken verkünden” című éneket, amelynek szövegét a búcsújárók a saját anyanyelvükön ismerik. A refrént azonban, azt, hogy “Ave, ave, ave Maria” viszont mindenki együtt énekli. Nagyon megindító volt, és sokakat könnyekig meghatott, amikor a sok száz jelenlévő együtt könyörögött a radnai Szűzanyához.

– Mit jelent Önnek Máriaradna?
– Számomra Máriaradna a legszebb zarándokhely, mely lelkileg nagyon feltölt. Mindig öröm felkeresni az ismerős, hozzám nagyon közel álló kegyhelyet, és imádkozva-énekelve, vagy akár csendben ott elidőzni.