A resicabányai Vincés Karitatív Egyesület augusztus 2-án ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. A szervezetet 1992. augusztus 2-án alapították a Kaindlbauer család vezette akkori Graz – Rechtes Mur-Ufer római katolikus esperesi kerület küldöttségének látogatása alkalmából, a resicabányai Havas Boldogasszony római katolikus templom búcsúünnepén. Dr. Alois Fauland, a stájerországi Vinzenzgemeinschaft akkori elnöke arról beszélt, hogy mit jelent a vincés egyesület, milyen célokat szolgál és milyen tevékenységet végez. Resicabányán ez a jótékonysági világi szervezet azóta megszakítás nélkül tevékenykedik.
A 30 éves működés keretében az egyik fordulópontot a Frédéric Ozanam Szociális Központ megnyitása jelentette 2000. május 10-én Resicabánya központjában.
Az évfordulós ünnepség augusztus 4-én kezdődött az Alexander Tietz Német Központban a vincés közösség tagjai és meghívottai találkozójával. Jelen volt Veniamin Pălie resicabányai plébános és Dr. Victoria Roșoagă, a helyi Katolikus Orvosok Szövetségének elnöke. Ez alkalomból ugyanitt kapott helyet egy kisebb filatéliai kiállítás, amelynek témája Páli Szent Vince és Frédéric Ozanam élete és munkássága volt. Az elmúlt 30 év tevékenységét az egyesület vezetősége, Elfriede Gheorghiță alelnök, valamint Erwin Josef Țigla elnök összegezte. Ezt követően 19 órától Veniamin Pălie atya szentmisét mutatott be a Havas Boldogasszony római katolikus plébániatemplomban.
A resicabányai Vincés Karitatív Egyesület évfordulója alkalmából egy ez alkalomra készült bélyegzővel ellátott boríték is megjelent, amelyet a helyi Német Kulturális és Felnőttképző Egyesület tervezett és bocsátott ki.

Erwin Josef Țigla

* * *

30 éves a resicabányai vincés karitatív egyesület
„Aki utazik, annak van mit mesélnie“ – mondják. Ezért egy időutazást javaslok, mert mi is tudunk mesélni.
1992 nyarán néhány resicabányai lakos, akiket az a vágy ösztönzött, hogy segítsenek a rászoruló embertársaikon, elindult azon az úton, amelyet Páli Szent Vince kezdett el. A javaslat egy grazi vincés közösségtől érkezett, amely akkoriban látogatott el a Havas Boldogasszony plébániára. Így jött létre 1992. augusztus 2-án a resicabányai vincés egyesület – a Kaindlbauer család vezette akkori Graz-Rechtes Mur-Ufer római katolikus esperesi kerület küldöttsége és Dr. Alois Fauland, a stájerországi Vinzenzgemeinschaft elnöke kezdeményezésére. A közösség azt a célt tűzte ki, hogy a keresztény tanítás és szeretet által előírtak szerint segítsen a rászoruló, szociálisan hátrányos családokon, függetlenül azok etnikai vagy felekezeti hovatartozásától.
A kezdet nem volt könnyű – senkinek sem volt tapasztalata ezen a területen. De a megkezdett munka folytatására irányuló elszántság, és nem utolsósorban a stájerországi partnerek tanácsai és támogatása (segélyszállítmányok és pénzügyi források) révén elkezdődhetett a karitatív munka. Kezdetben csak élelmiszert és ruhát osztottak, és a szociálisan rászoruló családokból (minimális jövedelemmel rendelkező, munkanélküli, egyedülálló szülők stb.) származó gyermekek egy csoportja egy hetet töltött Grazban.
„A jövő a gyermekeké“ – hangozhat elavultnak, banálisnak, elcsépeltnek, mert az 1989 előtti romániai helyzet miatt elvesztette értékét, de tény. Így jött létre a „Frédéric Ozanam“ szociális központ a polgármesteri hivatal által biztosított épületben. 2000. május 10-én alapították, és kívül-belül funkcionálisan felújították, nagyrészt a vincés tagok önkéntes munkája révén.
A központ önkénteseinek megértő irányítása és felügyelete mellett a gyermekek a szombat délelőttöket (de nem csak) különböző tevékenységekkel töltötték: játék, rajzolás, színezés, mesélés a kicsiknek (6 éves kortól); a nagyobbaknak már „komolyabb” dolguk volt: ikonfestés, akvarellfestés (még kiállítást is rendeztek belőle), kézműveskedés, kis márciuskák, üdvözlőkártyák készítése az ünnepek alkalmából, makramé csomózás, kötés és még sok minden más. A Mikulás- és karácsonyi ünnepségekre táncokat, dalokat és verseket tartalmazó műsorokat próbáltak és mutattak be a szülőknek és a látogatóknak. Szent Miklós ilyenkor szintén megjelent egy sok ajándékkal megrakott zsákkal. A vincés gyermekek saját készítésű lámpásokkal vettek részt a Szent Márton napi lámpás felvonuláson (a Hegyvidéki Német Demokrata Fórum szervezésében). Volt énekescsoport is. A resicabányai rádió jóvoltából CD is megjelent a vincés gyermekek karácsonyi dalaival. A Szent Vince gyermekkórus kísérte a „Csillagot követtek” című karácsonyi színdarabot, amelyet több éven át adtak elő karácsony előestéjén a belvárosi római katolikus templomban.
Ez csupán néhány a szociális központ eseményei közül, amelyek most eszünke jutnak. Nem maradhatnak említés nélkül a nyári tevékenységek sem: a már hagyományossá vált egy hét üdülés a Semenikben, a Brassó melletti Vulkánban vagy Temesfőn, továbbá különösen a Neumarktban / Stájerországban található “Karl Brunner” Európa Házban, amelyek minden bizonnyal felejthetetlenek a résztvevők számára.
A tanév elején tanszereket osztottak, az iskolai év során pedig támogatást nyújtottak a gyerekeknek. Figyelmet fordítottak a gyermekek egészségére is: havonta általános orvosi vizsgálatot végeztek, és ha szükséges volt, szakorvos felkeresését javasolták.
A gyerekek tanítása és felügyelete mellett az önkénteseknek a központban volt egy másik feladatuk is: főzni és mosni. A gyermek szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út: uzsonnát (késői reggeli) és délben meleg ételt (általában három fogást) kaptak. Viszont reggel hozták a szennyest, és amikor elmentek, kimosva hazavitték.
Az elmúlt néhány évben a resicabányai vincés közösség tevékenységét nagyban befolyásolta a tagok elöregedése, de külső okok is (a tevékenység akkreditálása a szociális hatóság által egyre nehezebbé vált a román szociális rendszerben folyamatosan változó törvények miatt), így kénytelenek voltunk beletörődni a csökkentett tevékenységbe. Aztán jött a világjárvány, ami ismét mindent „lecsökkentett”… És mégis, a 30 éves tűz parazsát életben tudtuk tartani, és továbbra is részt tudtunk venni a közösség szociális gondozásában, amennyire ez lehetséges volt, a grazi Vinzenzgemeinschaft, stájerországi partnereink és Karintia tartomány speciális szociális projektjei keretében nyújtott támogatásának is köszönhetően. Köszönet érte minden résztvevőnek!
Sok más emlék is megelevenedik, jók és kevésbé jók, néhány szomorú, fájdalmas, mert a 30 év alatt sok kedves munkatársunktól kellett örökre elválnunk. Emlékezünk rájuk és imádkozunk értük.
Mit hoz a jövő? Ez jogos kérdés, de sajnos most nincs rá válasz. Egy dolog azonban biztos: nem hagyjuk abba és folyamatosan törekszünk arra – még ha csak kis mértékben is –, hogy megkönnyítsük a rászorulók életét, továbbra is osztunk élelmiszert, és ahogy évek óta tesszük, húsvétkor és karácsonykor meglepetéscsomagot viszünk néhány egyedülálló idős embernek. Isten áldjon meg és tartson meg minket Pál Szent Vince és Boldog Frédéric Ozanam közbenjárására!
Elfriede Gheorghiţă mérnök
a resicabányai Vincés Karitatív Egyesület alelnöke